Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Sándor Elenoóra: A rendszerváltás magyar szemmel
32 Sándor Eleonóra még a gyökeres rendszerváltás legelkötelezettebb híveinek demokrácia-felfogásában is nagyon kevés jele van annak, hogy nyitottak lennének a kisebbség kollektív jogainak bármikori elfogadására.”48 Szlovákiában 1989. november 17-ét követően tehát mindkét - Schlett szerint egyenértékű - lehetőségnek akadtak támogatói. A támogatók körének kialakulását, a történelmi tapasztalatokból eltérő következtetéseket és cselekvési programokat valló csoportok világos különválását nemzedéki szempontok is befolyásolták. Az általánosításból fakadó pontatlanságot megengedve elfogadható az a kutatói megállapítás, hogy az 1968-ban vezető szerepet betöltött személyiségek döntően az Együttéléshez csatlakoztak, az 1989 előtti ellenzéki tevékenységből is részt vállaló fiatal szakemberek kevés kivétellel az FMK vezetését adták.49 Az általános várakozások szerint a külföldi útjáról decemberben hazatérő Duray Miklósnak az FMK-ban kellett volna politizálnia. A várakozások annyiban igazolódtak is, hogy elfogadta az FMK ajánlását a szövetségi kormányban betöltendő miniszterelnök-helyettesi tisztségre, illetve a januári kooptálások során a képviselői mandátumot a szövetségi parlamentbe.50 Durayra, saját szavai szerint, döntő hatást gyakorolt december 9-e, amikor egyrészt az előzetes megállapodások ellenére mégsem lett tagja a prágai kormánynak,51 másrészt bekapcsolódott a beszélgetésbe a jövendőbeli miniszterekkel az ország kialakítandó politikai szerkezetéről. „Szavaikból és elképzeléseikből az vált nyilvánvalóvá számomra, hogy egy pártokra épített, szigorúan államközpontú politikának a hívei. Ebből akkor - máig érvényesen - azt a következtetést tudtam levonni, hogy a nemzeti kisebbségeknek saját, önálló pártot kell alapítaniuk, ha saját, önálló politikát akarnak folytatni. Továbbá azt tudatosodott bennem, hogy az államközpontú politika Csehszlovákiában - akárcsak a nemzetközpontú politika - hagyományosan kisebbségellenes, vagy jobb esetben a kisebbségeket mellőző politika. [...] Tehát a jövőben, ha valóban politizálni akarunk és nem csak egyéni karriereket szándékozunk építeni, nem lesz érvényes a hatalom körül ügyeskedők ugrándozása, sem az állandóan fölfelé tekintők kompromisszumkészsége, sem a kormánypártiság, sem a politika és a műkedvelő politikai kultúra határán megjelenő populista magatartás. Keményen és egyértelműen kell majd politizálnunk.”52 A másik alaptétel, amely az Együttélés alakulásakor megfogalmazódott, a mozgalom ideológiamentessége volt. Az ideológiamentesség „ideológiája” a választók mozgósítását szolgálta: egy olyan pártot, amely a modern politikai eszmeáramlatok egyikéhez sem kötődik, bárki támogathat; ugyanakkor az ideológiai meghatározottság elutasítása azt a hitet erősítette, miszerint a kisebbségek problémáinak megoldására csak egyetlen helyes válasz létezik, ezáltal az ideológiák menti differenciálódás eleve értelmetlen. Az Együttélés kezdeti politikai gyakorlata azt igazolta, hogy valójában nem modem politikai pártként, hanem egyfajta pressure groupkénX kívánt működni. Flozzá kell tenni, hogy a csoportérdekek képviseletét mint elsődleges célt csak önmaga, illetve általában a kisebbségi pártok számára fogalmazta meg. Nincs dokumentuma, amely akár jelzésszerűen is egy átfogó korporativ koncepciót vázolna mint ideálképet. Duray Miklós helyzetértelmezése arról is tanúskodik, hogy nem látott okot korábbi véleménye módosítására. A szlovák társadalmat és politikai elitet egységes tömbként látta, nem vizsgálva, lehetnek-e az egyes magyar nézetekkel és követelésekkel való egyet nem értésnek a nacionalizmuson túli indokai. Flogy a szlovákiai magyar közvélemény nagy része nyitott volt az ilyen sommás megállapításokra, annak a ténylegesen elszenvedett sérelmeken túl egyéb okai is voltak. Az egyik ilyen ok a Magyar Televízió hatása volt. A pártállami televízió néhány prominens riportere, műsorvezetője a Magyarországon akkor már egy éve zajló fokozatos átalakulásban a helyét keresve felfedezte magának a szomszédos országokban élő kisebbségeket, ami önmagában üdvözlendő tett lett volna. Általuk lett viszont a határon túl is széles körben elterjedt szemlélet, amely a kisebbségek történelmét állandó szenvedések történeteként látja, s ennek megfelelően alakítja retorikáját is - különösen népszerű lett a
