Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Sándor Elenoóra: A rendszerváltás magyar szemmel
A rendszerváltás magyar szemmel 33 szlovákiai magyar kisebbség mint „sok sebből vérző test” kifejezés.53 A csehszlovák hatalom dühödt reakciója csak növelte ezeknek a műsoroknak a hitelességét. Ennél az anyaországi médiaüzenetnél sokkal fontosabb volt azonban az 1990 januárjától teljes fegyverzetében előpattant szlovák nacionalizmusnak az a formája, amely ma is ismert, de amelynek kezelésére akkoriban sem a politikacsinálók, sem a sajtó nem volt felkészülve. Az oktatási miniszter fentebb vázolt, erősen centralizáló, a kisebbségi oktatás különleges jegyeit semmibe vevő politikája pedig azt igazolta a magyarok számára, hogy a szlovák nacionalizmus az új kormány hivatalos politikájában is jelen van. Az Együttélés Politikai Mozgalom hivatalos zászlóbontására 1990. február 7-én az előkészítő bizottság felhívásának és a mozgalom programnyilatkozatának közzétételével került sor.54 A mozgalom szándéknyilatkozatának közzétételét megelőzően Duray Miklós Dél- Szlovákia-szerte számos lakossági fórumon vett részt, s kiválóan megszervezte az új mozgalom szervezeti hátterét is. A Csemadok KB Elnöksége már február 9-én támogató nyilatkozatot tett közzé, és sorra születtek az ilyen értelmű határozatok a Csemadok ekkor zajló járási konferenciáin is. A szervezet XV, rendkívüli közgyűlése attól ugyan tartózkodott, hogy határozatot hozzon az Együttélés támogatásáról, a felszólalók azonban világossá tették, mit várnak e téren a tagságtól és az alapszervezetektől.55 A mozgalom megalakításának okairól az alapító, majd elnök, Duray Miklós sokféleképpen nyilatkozott. Egy korabeli interjúban így jellemezte a különbséget az FMK-val szemben: „A különbség: mi azt akarjuk, hogy az Együttélés ne csak a magyar nemzeti kisebbség mozgalma legyen, hanem Szlovákia minden olyan területén élőké, ahol a nemzetek és nemzeti kisebbségek vegyesen laknak.”56 Egyéb nyilatkozataiból viszont okkal lehet arra következtetni, hogy az alapítókat inkább az FMK és a VPN szoros együttműködése zavarta. „Soha ilyen gyorsan és tömegméretben nem tapasztaltam pozitív visszajelzést, mint e rövid közlemény megjelenése után. Nem volt olyan nagygyűlés, ahol a résztvevők zöme ne az önálló politikai szerveződés mellett voksolt volna. Sugalmazás nélkül is ráéreztek arra, hogy szervezkedni kell, és nem szabad szétforgácsolni erőnket. Ez a vélemény azonban sok helyen egy kérdéssel párosult: mi van az FMK-val? Fia már létrejött egy politikai szerveződés, az alakuljon önálló magyar párttá - mondták sok helyen. Akkor magam is úgy gondoltam, hogy ennek így kellene lennie. Sem számomra, sem a kérdezők számára nem volt nyilvánvaló, hogy erre az FMK nem hajlandó és nem képes” - idézte fel az Együttélés megalakulásának előzményeit Duray Miklós a mozgalom III. kongresszusán.57 Egy későbbi visszatekintésében pedig így fogalmaz, az FMK-ra utalva: „(A politikai szervezettséget) néhányan - a negyvenéves kommunista hagyományok szerint — úgy képzelték el, hogy szervilisen be kell épülni a többség nagy pártjába, ahol majd csurran-cseppen valami a jól viselkedő személyeknek. A felvidéki magyarság gondolkodó része - azaz a zöme - viszont az önálló szerveződés mellett döntött. Ennek köszönhetően alakult meg 1990 januárja és márciusa között az Együttélés Politikai Mozgalom.”5S Az a megállapítás, hogy az FMK nem volt hajlandó önálló párttá alakulni, utólag is értelmezhetetlen. Az Együttélés indulásakor az FMK már közzétette programnyilatkozatát, s a január 27-én elfogadott párttörvény értelmében folyamatban volt bejegyzése a belügyminisztériumban59 - azaz a kezdetektől önálló pártként működött. Programnyilatkozata60 a körülményekből következően érthetően bővebb, részletesebb. a kisebbségi kérdést tágabb összefüggésben vizsgálni próbáló volt, de semmiképpen sem állítható, hogy a vájtfülű bennfenteseken kívül bárki is alapvető ellentéteket fedezett volna fel közte és az Együttélés programja között. Lényeges különbség egy kérdésben fedezhető fel: a kisebbségeknek a döntéshozatalban való joga biztosításának kérdésében. Míg az Együttélés dokumentuma megismétli a rendszerváltás előtti időszakban megfogalmazott beadványokban állandó jelleggel szereplő követelést a kisebbségek „specifikus reprezentációjáról” a törvényhozó testületekben - amely a mozga
