Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Sándor Elenoóra: A rendszerváltás magyar szemmel
A rendszerváltás magyar szemmel 31 kodás fontossága, a gyökeres intézményi átalakulás és a rendszerváltás előtt megfogalmazott kisebbségi követelések kritikai értékelésére nem mutatkozott igény. Ehelyett a „megtartani és gyarapítani” lett a kor jelszava.40 A kommunista időszakból örökölt struktúrákhoz való felemás viszonyt jól példázza a Csemadok szerepéről kialakult vita, amelyről a következő részben esik bővebben szó vagy a 144/1968. számú alkotmánytörvény etalonként való kezelése a kisebbségi jogok kívánatos törvényi rendezése szempontjából.41 A dél-szlovákiai közhangulatot mélyen érintő magyarellenes türelmetlenség első komolyabb jelei 1990 januárjában mutatkoztak. A lavinát egy január 3-i televíziós műsor indította el, amelyben javarészt az egyes kisebbségek képviselői és Varga Sándor, az 1989. december 12-én kinevezett szlovák miniszterelnök-helyettes mondták el problémáikat saját szemszögükből. A szlovák közvéleményt a korabeli tudósítások szerint sokkolta az adás, s a felháborodott olvasói levelek, telefonok a semmivel sem tájékozottabb újságírókat is türelmetlen, magyarellenes írásokra késztették. Az anyanyelvi oktatás helyzetére mindig is rendkívül érzékeny magyar közvéleményt mélyen felháborította az oktatási miniszter, Ladislav Kováč42 nevéhez fűződő koncepció a vegyesen lakott területekre vonatkozó oktatáspolitikáról, különösen annak a hazafias nevelésre és a közös igazgatású oktatási intézmények különválasztásának tilalmára vonatkozó részei.43 A helyi államigazgatás vezetőinek kinevezése ürügyén február közepén Érsekújvárott magyarellenes tüntetés volt, ekkor kezdődtek a szlovák „nemzeti erők” - akkor konkrétan a Matica slovenská és a Zväz slovenských učiteľov (Szlovák Pedagógusszövetség) - azóta is évente megszervezett nagysurányi összejövetelei. A VPN hiába szállt szembe ezekkel a törekvésekkel, hiába vállalta fel programszerűen a nemzetiségi kérdést,44 a magyar közvélemény ezt kevéssé értékelte, a szlovák szélsőségesek pedig igyekeztek a VPN-t nemzetárulóként feltüntetni.45 A dél-szlovákiai feszültség, legalábbis az írott és elektronikus sajtó interpretációjában olyan méreteket öltött, hogy a szlovák kormány március 6-án kihelyezett ülést tartott Komáromban, amelyre meghívták a járási nemzeti bizottságok vezetőit, a Matica slovenská, a VPN, a Csemadok, az FMK és az Együttélés képviselőit is. Az ülésen elmondott beszédében Milan Čič kormányfő megpróbált ugyan egyensúlyozni a szlovák és a magyar követelések között úgy, hogy hol az egyik, hol a másik fél szélsőségeseit bírálta. Több részletkérdésben azonban elismerte a korábbi nemzetiségi politika hibáit, s igyekezett megoldásokat, de legalábbis a szlovák kormány számára vállalható intézkedéseket felvázolni. Ezek azonban az akkori jogi helyzetből indultak ki, s nem adtak választ arra, milyen nemzetiségpolitikát képzel el a kormány a többpártrendszer, a piacgazdaság körülményei között.46 (A kormány következő, március 28-i, a nemzetiségi kérdésnek szentelt ülésén kiderült, hogy a dél-szlovákiai szlovákok petíciói ugyanazon kis csoport szervezkedésének eredményei, és nem lehet azokból messzemenő következtetéseket levonni a tényleges szlovák-magyar feszültség mértékéről.47) 6. PÁRTOK ÉS STRATÉGIÁK A közéletbe a rendszerváltás idején bekapcsolódó kisebbségiek dilemmáit a posztkommunista országok helyzetének áttekintése alapján Schlett István kevéssel az első szabad választások után így foglalta össze: „A »liberálisok« joggal mutatnak rá, hogy a nemzeti-kisebbségi törekvések hangsúlyos megjelenítése indirekt módon támogatást nyújt a többségen belül található antidemokratikus s manapság a nacionalizmus érveit nagy előszeretettel hangoztató erőknek - tehát megnehezíti, esetleg meg is akadályozhatja a nemzeti kisebbségek számára is kedvező feltételeket teremtő demokratikus intézmények, demokratikus politikai kultúra megszületését. A »kollektivisták« viszont nem kevésbé jó bizonyítékokat tudnak felsorakoztatni amellett, hogy a sikerre a struktúrák alakíthatósága miatt csak a gyors és határozott fellépés adhat reményt, hiszen a többség soraiban
