Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Jaroslav King: Régiófejlesztési politika és közigazgatás
280 Jaroslav Kling állnak ellentétben a piacgazdasági elvekkel. Ilyen piackonform eszközöknek tekintették a regionálisan differenciált hitel-, adó-, dotációs és értékcsökkenési leírási politikát, mely az akkori területi-közigazgatási egységekre, illetve az e célból definiált területi egységekre vonatkozott volna. A szlovák kormány kijelölte a transzformációs folyamatokat legkevésbé kezelni képes és ezért a legnagyobb figyelmet kívánó járásokat: Bártfa, Csaca, Alsókubin, Losonc, Vágbeszterce, Rimaszombat, Rozsnyó, Ólubló, Tőketerebes, Nagykürtös. Ehhez kapcsolódóan megindult a járási szintű szociális-gazdasági fejlesztési programok kidolgozása. 1993-ban már minden járás rendelkezett ilyen programmal. A programok a járásfejlesztést az adott régió kimutatható előnyeire alapozták, céljuk a létező és a lehetséges akadályok eltávolítása, megszüntetése volt. A programok a járási hivatalokban készültek, módszertani és pénzügyi támogatást a területfejlesztési politikáért felelős Kormányzati Gazdasági Stratégiai Tanács (későbbi nevén a Stratégiai Tanulmányok Központja) nyújtott. A Stratégiai Tanulmányok Központja által 1994-ben a problémás járásokról és mikrorégiókról készített monitoringjelentés rámutatott e területek néhány közös jellemzőjére: magas munkanélküliség, ezen belül a tartósan munkanélküliek magas aránya, a kis- és középvállalatok alacsony munkaerő-felszívó képessége; a kereskedelemtől eltekintve egyéb szektorokban a magánvállalkozás elégtelen fejlődése; a tudományos, a kutató és az oktatási intézmények átalakulása után a szakképzett munkaerő elvándorlása, a hiányos műszaki infrastruktúra mint limitáló tényező. E megállapításokon túl Az SZK Kormányának területfejlesztési politikája című anyag elsősorban a 390/1991. számú kormányhatározatban a régiófejlesztési politikával kapcsolatosan megfogalmazott hét alapelv részletesebb kibontását tartalmazta. A régiófejlesztés közvetlen pénzügyi támogatásán túl ebben az időszakbán számos, a területfejlesztést közvetett módon finanszírozó intézmény jött létre. Ezek közé tartoztak egyes állami alapok, főként a környezetvédelmi minisztérium alá tartozó Állami Környezetvédel mi Alap és a földművelésügyi minisztériun felügyelte Állami Vízgazdálkodási Alap. A kis- és középvállalkozások fejlesztését szolgált programok a gazdasági minisztérium felügyelte Nemzeti Kis- és Középvállalkozási Fejlesztési Ügynökséghez tartoztak, a foglalkoztatottság növelését célzó programok felelőse pedig £ Foglalkoztatási Alap (későbbi nevén Nemzet: Munkaügyi Hivatal) volt. Ezek a példák is bizonyítják, hogy ebben az időszakban a területfejlesztést továbbra is az ágazati megközelítés jellemezte. A konkrét térségfejlesztő programok támogatásán túl ebben az időszakban hozták létre a járási hivatalok mellett a vállalkozásfejlesztési és tanácsadó központok hálózatát. Ezek közül néhány később sikeresen betagozódott a Nemzeti Kis- és Középvállalkozási Fejlesztési Ügynökség által alapított regionális tanácsadó és tájékoztató központok hálózatába. Ugyancsak területfejlesztési céllal hozták létre a regionális gazdasági-szociális egyeztető tanácsokat, melyekben helyet kaptak a helyi államigazgatási és önkormányzati szervek, az adott régióban működő fontosabb vállalatok, iskolák és kutatóintézetek, pénzügyi és tanácsadó intézmények stb. képviselői. A területfejlesztés támogatását szolgálták még az alábbi intézmények: a zsolnai Regionális Fejlesztési Ügynökség (a következő években ide áramlott a területfejlesztésre szánt pénzeszközök nagy része) és a Vág mente és Kiszuca Vállalkozásfejlesztési Alap, valamint a pozsonyi székhelyű Szlovák Köztársaság Régiófejlesztési Alapítványa. A regionális gazdaságpolitika alapelveinek megvalósítását célzó intézkedésekben megfogalmazott főbb feladatok egyike az volt, hogy a gazdaság térszerkezeti fejlesztését és a területfejlesztést is magában foglaló országos stratégiai tervet kell kidolgozni. Bár a munkálatok megindultak, s a kormányzati tanácsadó testületek elé több részelemzés is eljutott, az országos területfejlesztési stratégiát ebben az időszakban a kormány nem hogy nem fogadta el, de még nem is tárgyalt róla. A Stratégiai Tanulmányok Központja régiófejlesztési anyagaiban több konkrét intézkedést is javasolt, ezeket azonban a kormány nem ültette át a gyakorlat
