Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Sándor Elenoóra: A rendszerváltás magyar szemmel
A rendszerváltás magyar szemmel 27 ge veszélyezteti a párt hatalmi érdekeit -, ám „a bosszú momentuma a nemzetiségi politikában szerintem ma már nem lelhető fel - vagy ha mégis, másutt kell keresni: a háború utáni szlovák (főleg ludák) emigrációnál és részben a szlovák lakosság egyes csoportjainak nacionalista reszentimentumaiban s atavizmusaiban (magyarellenes hangulatok formájában)”.21 A Charta további dokumentumai viszont azt bizonyítják, hogy a történelmi viták zárójelbe tétele kézzelfogható eredményeket is hozhatott. A Charta állásfoglalásai a pozsonyi magyar intézmények elleni támadások ügyében természetesnek tekinthetők, amennyiben beleillettek a Charta alaptevékenységéről kialakított elképzelésbe.22 Ezeknél jelentősebb volt a Charta 1987. december 15-én a csehszlovák kormány elnökségének, a szlovák kormányhivatalnak és az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) bécsi utóértekezletének megküldött 74/87. számú dokumentuma a nemzeti kisebbségek jogait szabályozó elvek nemzetközi biztosítása ügyében. A szöveget a Jogvédő Bizottság dolgozta ki, és a Charta akkori szóvivői mellett csatlakozott hozzá aláírásával Miroslav Kusý, illetve Milan Šimečka. Később levélben biztosította egyetértéséről a Chartát a szöveggel kapcsolatban Ján Čamogurský is.23 A javaslat szerkezetében és tartalmában is igazodik az alkalomhoz, hiszen célja az volt, hogy az utóértekezlet záródokumentumába a megfogalmazott elvek bekerüljenek: a kisebbségi kérdést az emberi jogok részeként kezelve olyan általános alapelveket fogalmaz meg, mint a szabad kapcsolattartás az anyaországgal, a szabad információáramlás, az anyanyelvű oktatáshoz való jog, a nyelvhasználati jogok, az elnemzetlenítés tilalma. A fentebb ismertetett vita kapcsán fontos megjegyezni, hogy a Jogvédő Bizottság valamennyi dokumentuma és egész tevékenysége bár jogosan tekinthető a csehszlovákiai és általában a közép-európai polgárjogi ellenzék részének, csak részben felelt meg „a második nyilvánosság” vagy a „szamizdat” elfogadott kritériumainak. Ha szamizdat alatt elsősorban a cenzúrázatlan, szabad vita színterét értjük, akkor fontos megjegyezni, hogy a bizottság szövegei közzétételüket követően nem voltak szabad vita tárgyai - nem létezett szlovákiai magyar szamizdat folyóirat vagy egyéb fórum, amely a vitának teret adhatott volna. S mivel - ahogy azt már említettük - máig nem ismertek a bizottság munkatársai, arról sem lehet képet alkotni, hogy e szövegek hogyan nyerték el végső formájukat. Nem tudható, hogy a belőlük kiolvasható politikai szemlélet csak Duray Miklós személyéhez köthető-e vagy egy nagyobb csoport sajátja volt. 4. A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTTI ÉV 1988 nyarán a hatóságok engedélyezték Duray Miklós kiutazását az Egyesült Államokba. A tisztázó viták közte és a szlovák ellenzék között így nem folytatódhattak, miközben épp megkezdődött a rendszer eróziója. A csehszlovák kommunista rendszer - az NDK mellett - a „béketábor” legbigottabb tagja volt, melynek vezetése nem akart tudomást venni a kommunizmus érezhető megingásáról. A már a környező országokat is elért fontolva haladó liberalizálódás ennek ellenére mozgósította a szlovákiai társadalmat is.24 Ennek legjelentősebb megnyilvánulása az 1988. március 25-i, a katolikus ellenzék által szervezett ún. gyertyás tüntetés volt Pozsonyban. (A tüntetést követő perek pedig jól illusztrálták a rendszer elszántságát hatalma fenntartására.) A szlovákiai magyarokra a legnagyobb hatást nyilvánvalóan az egyre szabadabb magyarországi politikai légkör gyakorolta, különösen azt követően, hogy a cenzúra korlátái kitágultak az állami elektronikus hírközlésben is. Már 1988 őszén több ezer aláírás gyűlt össze a romániai falurombolási tervek elleni felhívás alá. Fokozatosan aktivizálódtak az olyan legális intézmények is, mint a Csemadok vagy a Szlovák írószövetség Magyar Szekciója. Ennek a korszaknak a legjelentősebb kisebbségi dokumentuma „A csehszlovákiai magyarok memoranduma 1988”, valamint az utólagosan „A harminchármak levele” elnevezést kapott beadvány.25 A két dokumentum megszületését jelentős viták kísérték.26 A mai olvasó számára a puszta szövegek aligha
