Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Tóth Károly: A magyar intézményrendszer fejlődése
A magyar intézményrendszer fejlődése 267 ámogatási formát meghaladó volt a Magyarorzágon teljes vagy részképzésben részesülő dikok támogatása. Nem elhanyagolható mértékek a könyvkiadásra, tudományos életre, konerenciákra stb. fordított közvetlen minisztériuni (oktatási és kulturális tárca) támogatások em, az utóbbi években pedig az ún. városi gyetemek (konzultációs központok: Komáom, Királyhelmec), illetve a kihelyezett egyesüli képzések (közgazdasági és informatikai :épzés - Komárom) közvetlen, illetve közvestt anyagi támogatása. .4. Nyugati alapítványok t nyugat-európai és amerikai alapítványok a ilencvenes évek elejétől rendkívül hatékonyan s nagy erőforrásokkal támogatták a szlovákiai ivil szektort (Nyitott Társadalom [Soros] Alaútvány, MOTT Alapítvány, German Marshall hind, NPOA - Polgári Kezdeményezéseket ’ámogató Alapítvány, Visegrádi Alap, CBC tb.). Újabban a Trust Program keretében nyerietők el jelentős támogatások-. Mindezek azonban meglehetősen távoliak 'oltak a szlovákiai magyar szervezetek számáa. A kilencvenes években pusztán néhány szerezet rendelkezett olyan személyi, szervezeti és nyagi kapacitással, hogy ezeket a forrásokat negcélozhatta (Márai Sándor Alapítvány, Fourni Intézet, Civitas Alapítvány, Selye János kollégium, Szlovákiai Magyar Folklórszövetég). 2002 után ezek száma jelentősen nőtt. A személyi és szervezeti erőforrás azt jeentette, hogy megfelelő nyelvi ismeretekkel, lapcsolatrendszerrel, partnerséggel és tudással endelkeztek a szervezetek ahhoz, hogy a páyázatokat elkészítsék, illetve hogy azokat vége is hajtsák. Az anyagi kapacitás pedig azt jeentette, hogy megfelelő önrésszel rendelkeztek . pályázatok kivitelezése során. Főleg ez utóbbi tartotta távol ezektől a fúrásoktól a szlovákiai magyar szervezeteket, kmikor például az NPOA keretén belül megürdették a kb. 80 millió korona nagyságrendű úsebbségi csomagot, a legtöbb szlovákiai ma;yar szervezet azért nem tudott pályázni, mert nem rendelkezett a 30%-os, majd 10%-ra csökkentett önrésszel. Elmondható tehát, hogy a szlovákiai magyar szervezetek jelentős anyagi forrásoktól estek el azáltal, hogy belső értékrendjük, kapcsolatrendszerük, felkészültségük és izoláltságuk folytán nem helyeztek kellő hangsúlyt ezeknek a Szlovákiában jelen levő forrásoknak a megszerzésére. 6. ÖSSZEGZÉS A fentieket összefoglalva elmondható, hogy a szlovákiai magyar intézményrendszer 1989 után hatalmas változásokon ment keresztül. Kialakult az értékrendje, kapcsolatrendszere, erőforrásai stabilizálódtak, a politikától való korábbi függősége az évek során egyre csökkent, és nagyon fontos olyan területeket fed le tevékenységével, amelyeket sem az állam, sem más önkormányzati és gazdasági intézményrendszer nem tud ellátni. Bár a szlovákiai civil szektor keretében meglehetősen specifikusnak és egyoldalúnak mondható, a maga alkotta etnikai határokon belül komplex egészet alkot. Egy teljes szervezettségű intézményrendszerről van szó, amely olykor nehézkesen és megkésve, de képes reagálni az adott időszakok kihívásaira. Forrásait tekintve elsősorban a magyarországi támogatásokra szorul, miközben nem megoldott a Szlovák Köztársaságon belüli támogatása és társadalmi pozíciója. Egy autonóm intézményrendszerről van szó, amely fontos önkorlátozó funkciókat lát el az egyébként felfokozott társadalmi és etnikai konfliktusoktól sem mentes időszakokban. Tevékenységi köreit tekintve elsősorban a kultúra és oktatásügy területén fejt ki fontos tevékenységet, de szinte minden olyan kérdéssel foglalkozik, amelyet a helyi és regionális közösségek megkövetelnek. Ugyanakkor a modernizációs folyamatban meglehetősen rugalmatlanul reagál a kihívásokra, zártsága folytán nehezen használta és használja ki a lehetőségeket, és szakmailag, az intézményi kommunikáció szintjén messze elmarad a szlovákiai átlagtól.
