Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Fazekas József - Hunčik Péter: Előszó
Előszó 19 ramját, de a munka, elsősorban anyagi nehézségek miatt, lassan halad, az elkészített interjúk nincsenek feldolgozva és rendszerezve, pedig az emlékezők memóriája az évek múlásával romlik, nem beszélve azokról, akik időközben elhunytak, és magukkal vitték emlékeiket a sírba. Pedig az elmúlt tizenöt év tapasztalataira nemcsak az utódoknak lenne nagy szükségük: a szlovákiai magyarság kollektív emlékezetének nagy hasznát vehetnék a Kárpát-medence többi országaiban kisebbségi sorban élő magyarok is hazájuk demokratizálódási folyamatainak alakításakor, saját stratégiájuk megfogalmazásakor és az Európai Unióba történő belépés előkészítése során. De remélhetőleg nagy haszonnal szolgál majd a kötetben található tényanyag a magyarországi politikusok számára is, hisz az elmúlt másfél évtized során nemegyszer tapasztalhattuk, hogy a rólunk szóló ismereteik eléggé hiányosak vagy éppen pártkapcsolataikból eredendően „egyforrásúak”. Többek között ennek tudható be, hogy a magyarországi politikai elit egyes tagjai a hazai politikai szerkezetnek megfelelően kezdték el kategorizálni a szlovákiai magyarok politikai csoportosulásait, akarvaakaratlan ezzel is hozzájárulva a szlovákiai magyar kisebbség további megosztásához. E helyzet kialakulásához természetesen a szlovákiai magyar kisebbség is hozzájárult azzal, hogy képtelen volt egyértelműen meghatározni önmagát, világosan artikulálni céljait. Könyvünk ennek az elfogadhatatlan helyzetnek a megszüntetésében is részt kíván vállalni. A Szlovákiában élő magyarok megdöbbenéssel vették tudomásul a 2001. évi népszámlálás nemzetiségekre vonatkozó adatait. A második világháborút követő tragikus eseményeket leszámítva a szlovákiai magyarok száma 1950 óta első ízben csökkent, mégpedig 47 000 fővel, sőt aránya a 10% alá esett (9,7%), miközben Szlovákiában szerény, 105 ezer fős növekedés volt. És mindez nem vérzivataros, kaotikus időszakban történt, hanem egy aránylag konszolidált, tisztes életszínvonalat nyújtó évtizedben. Pedig Szlovákiából nem történt számottevő kisebbségi elvándorlás 1989 óta, mint például Romániából. E népességcsökkenés, asszimiláció egy több mint tíz éve tartó folyamat eredménye, melynek okait a szlovákiai magyarság máig nem ismeri, nem kutatja, s mindmáig nem dolgozott ki hosszú távú stratégiát ennek a folyamatnak a leállítására. E téren mind a szlovákiai magyar értelmiségi elitet, mind a szlovákiai magyar politikai vezetést nagy mulasztás terheli. Sajnos hasonló mulasztásokkal találkozunk a regionális politika, az egészségügy, a szociális politika és az oktatásügy területén is. A jól kimunkált szakmai szempontok érvényesítése helyett a döntések meghozatalakor sok esetben a politika gyakran merev érvrendszere, kompromisszumképtelensége érvényesül. Az éppen most zajló egészségügyi reform hosszú évtizedekre meghatározza a lakosság egészségügyi ellátását. Nem vitatjuk e drámai, esetenként fájdalmas reformok szükségszerűségét. Ám e reformnak is van néhány etnospecifikus eleme. A magyar nemzetiségű állampolgárok kivétel nélkül azokban a déli régiókban élnek, ahol az 1. (városi fenntartású) vagy II. (a középfokú önkormányzatok által fenntartott) típusú kórházak találhatók, ezek pedig jelentős hátrányban vannak a III. típusba sorolt, nagyvárosokban működő egyetemi kórházakkal szemben, mivel ez utóbbiak (háromszoros térítési díjat kapva) nagy pénzeszközöket vonnak el a kis kórházaktól, miáltal a kis kórházak eleve alacsonyabb szintű egészségügyi ellátást tudnak csak biztosítani. Mégsem tudunk arról, hogy magyarság érdekeit egyedül képviselő Magyar Koalíció Pártja milyen szakembereket vont be az egészségügyi reform előkészítésébe, milyen stratégiát alkalmazott annak érdekében, hogy a kisebbség szempontjából nem elhanyagolható hátrányokat és veszélyhelyzeteket semlegesítse. Sajnos még a szlovákiai magyarság számára egyik legérzékenyebb terület, az oktatásügy is egyre inkább a politika bűvkörébe kerül. A felsőfokú anyanyelvi képzés kétségkívül nagyon fontos kérdése mellett mintha megfeledkeztünk volna a középfokú oktatás modernizációjának halaszthatatlan kérdéséről. Ezek az oktatási intézmények a szükséges reform nélkül aligha tudnak a jövőben lépést tartani a
