Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Hamberger Judit: A Magyar Koalíció Pártja a szlovák kormányban
114 Hamberger Judit A koalíciós viszony minőségét tükrözte a köztársasági elnökválasztás koalíciós jelöltjének ügye is. A négypárti koalíció a belső személyes politikai viszonyok, a vezető párt (Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió) erőből való politizálása miatt három elnökjelöltet is indított. Csak az MKP nem indított saját jelöltet, és folyamatosan bírálta a másik hánnat ezért a politikai szűklátókörűségért. Szinte természetes, hogy az ellenzék egyik jelöltje került ki győztesen az elnökválasztásból. A koalíciós összetartás ilyen mértékű hiánya sorsszerűnek is bizonyulhat. Az elnökválasztás és eredménye, a koalíció parlamenti többségének elvesztése folyamatosan instabillá teszi a koalíció helyzetét, és elvtelen egyezkedések, „üzletelések” lehetőségét és szükségességét eredményezi. Az MKP politikusai annak ellenére, hogy már másodszor tagjai a szlovák kormánykoalíciónak, érzékelik, hogy a koalíció szlovák tagjai velük szemben bizalmatlanok, még mindig különállóként kezelik őket. Ennek okát a szlovákok a szlovák kormány és állam iránti lojalitás hiányával indokolják. Ez a bizalmatlanság legszembetűnőbben akkor nyilvánul meg, amikor nemzetközi viszonylatban kell Szlovákiát képviselni.21 A koalíciós viszony a második kormányzati ciklusban az MKP számára - legalábbis vezetőinek nyilatkozatai alapján - ugyanolyan problematikus, mint az előzőben, sőt néhány tekintetben rosszabb is. Bugár Béla pártelnök ennek több esetben hangot is adott.22 Az MKP kormányzati pozícióját nemcsak a belső problémák nehezítik, hanem a magyar külpolitika, a magyar kormányzati politika több olyan lépése is, amelyek a Magyarországon kívül élő magyar kisebbségek megsegítését célozzák. Az emiatti feszültségek különösen 2002 elején kulmináltak, amikor a magyar Országgyűlés elfogadta a kedvezménytörvényt (státustörvényt), és amikor - ugyancsak 2002 februárjában - Orbán Viktor magyar miniszterelnökként felvetette a Beneš-dekrétumok cseh és szlovák jogrendből való kiiktatására irányuló elvárását. Ez a két ügy nem annyira az MKP kormányzati lehetőségeit veszélyeztette, mint inkább a bizalmatlanság légkörének felerősödését eredményezte. A magyarokkal szembeni szlovák nemzeti érdekek (terület, szuverenitás, felségjogok) védelmére nemcsak a nemzeti-nacionalista ellenzék, hanem a kormánykoalíció szlovák politikusai is felsorakoztak, élükön a miniszterelnökkel és a kereszténydemokrata politikusokkal. A szlovák diplomácia már 2001-ben kifogásolta a kedvezménytörvény tervezetét. Jelentős feszültséggé a koalíción belül 2002 tavaszán vált, amikor a magyar törvény hatályba lépett. A feszültség az MKP és a kormányfő, valamint az MKP és a koalíció többi tagja között alakult ki. A szlovákok a kedvezménytörvénynyel kapcsolatban azt kifogásolták, hogy diszkriminatív (a magyaroknak kedvez), és hogy a szlovák állam területén (is) hatályba akar lépni, ezáltal a szlovák állam polgáraira vonatkozóan akarják érvényesíteni egy másik ország törvényét. így a törvény extraterritoriálissá válik, s ezt a szlovák állam nem engedheti meg. A kereszténydemokraták deklarációt, majd ellentörvényt készítettek, amelyet az MKP vezetői határozottan visszautasítottak. Az esetleges ellentörvény legfontosabb funkciója a magyar kisebbségi személyekkel szembeni diszkriminatív betiltás és megadóztatás lett volna. Az ellentörvény szándékai olyan élesek voltak, hogy az MKP reakciója is éles lett: kijelentették, hogy ha ilyen törvényt a szlovák kormány és a szlovák parlament elfogad, akkor az MKP nem lesz olyan kormány tagja, melyben a Kereszténydemokrata Mozgalom is koalíciós tag. A kedvezménytörvény elleni esetleges szlovák ellentörvény ugyanis a magyar kisebbség elleni határozott diszkrimináció lett volna. Az MKP politikusai úgy vélték, hogy az ellentörvény elfogadása esetén nem várhatják el többé tőlük a koalíció iránti lojalitást, s az egyúttal a koalíciós szerződés megszegése is lenne. A kormányban maradást azonban ennek nem vetették alá, mert az már jelentős politikai és gazdasági érdek volt. Ez a probléma a szlovák-magyar államközi viszonyt is megterhelte. Bugár Béla pártelnök elismerte és elfogadta, hogy a törvény Szlovákia területén nem alkalmazható, ha a szlovák fél ezzel nem ért egyet. A kedvezménytörvény
