Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Hamberger Judit: A Magyar Koalíció Pártja a szlovák kormányban
A Magyar Koalíció Pártja a szlovák kormányban 115 kérdése azonban a 2002-es szlovák parlamenti választási kampány témájává vált. Jelentős eredmény, hogy ennek ellenére az MKP 20 képviselői mandátumhoz jutott. Az MKP ebben a kérdésben elvállalta a két állam közötti közvetítő szerepét, ami zátonyra futott, mert Mikuláš Dzurinda miniszterelnök a módosított kedvezménytörvényt sem volt hajlandó elfogadni, és az MKP-val való előzetes megállapodással ellentétesen járt el, amelyről váratlan és megdöbbentő módon „értesítette a világot”. Ez volt az a pont, amikor Dzurinda miniszterelnök végképp elveszítette az MKP vezetőinek politikai és személyes bizalmátP A törvény a második koalíciós kormányzati ciklus egyik fő feszültségteremtő témája lett. 2003-ban a kedvezménytörvény kérdése a legfontosabb politikai témák közé tartozott. A szlovák kormány szlovák része ragaszkodott ahhoz, hogy a kisebbség támogatását Magyarország a két állam közötti alapszerződés megfelelő pontjai szerint államközi szinten bonyolítsa. A kedvezménytörvény kérdésében végrehajtott többfordulós módosítás és egyeztetés ilyen értelmű kompromisszumos eredményt hozott. Az MKP azt az álláspontot képviseli, hogy a törvény által nyújtható kedvezmények és támogatások fontosak a magyarok számára. A 2002-es év olyan problémákat vetett fel, amelyek felszínre hozták az MKP csúcsvezetőségében levő ellentéteket és feszültségeket. Egyúttal azt is megmutatta, hogy a belső csoportok milyen problémakörök mentén differenciálódnak. Ezek a következők: a szlovákiai magyar kisebbség helyzetének kulcsfontosságú kérdései, a kisebbségi stratégia alapvető ügyei, az MKP viszonya a mindenkori magyarországi kormányzatokhoz, pártokhoz és politikai erőkhöz, a kormányok magyar kisebbségvédelmi politikája, illetve a szlovákiai magyarok helyzetének rendezésére vonatkozó stratégiák különbsége. Itt elsősorban az autonómia kérdése a tét. Lényege, hogy a magyar kisebbség sorsának szlovákiai formálásában, a követelésekben milyen mértékben vegyék figyelembe a szlovákok magyarellenességből fakadó érzékenységét, és milyen határozottsággal képviseljék a magyar kisebbség érdekeit ezzel szemben. Az MKP számára koalíciós és társadalmipolitikai feszültségeket okoznak a párton belüli frakciók vagy platformok vezető képviselőinek a stratégiai kérdésekre vonatkozó eltérő nyilatkozatai (különösen vezető politikusaik taktikailag különböző megnyilvánulásai).24 2004 nyarától-őszétől az autonómia kérdésében belső feszültségek, nézeteltérések, eltérő helyzetértékelések várhatók, amelyek a továbbiakban okoznak majd egyre súlyosbodó belső problémákat. Az MKP-nak el kell döntenie azt a kérdést is, hogy továbbra is regionális-etnikai párt kíván-e lenni, vagy országos szintű érdekés értékvédelemre is vállalkozik-e. Ennek megoldását a párt integrációs tevékenysége, európai parlamenti részvétele is befolyásolni fogja.25 A továbbra is érzékeny ügyek egyike a Benes-dekrétumok következményeinek és a kárpótlásnak a kérdése, s ezzel összefüggésben a nevesítetlen földek kérdésének lehetséges megoldása. A magyar egyetem működése sem lesz problémamentes, ám politikailag a legérzékenyebb az autonómiák (iskolai, kulturális, területi) kérdése marad. 3. AZ MKP KORMÁNYZATI SZEREPLÉSÉNEK ÉRTÉKELÉSE A magyaroknak a kormánykoalícióban való részvételére vonatkozó közvélemény-kutatások a szlovák-magyar viszony általános trendjét tükrözik.26 A szlovákiai magyarok az 1998-as választás után úgy vélekedtek, hogy az MKP kormányzati pozíciójával kulcsfontosságú változásokra van lehetőség. Ezáltal a magyarok is részt vehetnek a Szlovákia fejlődési irányáról való döntésben. A magyar kisebbség bizalma e kormányzat iránt megnőtt, s a Dzurinda-kormányok teljesítményét jobbnak értékeli, mint a szlovák többség, holott 1998 előtt éppen fordított volt a helyzet. Amíg a harmadik Mečiarkormány iránt a szlovákiai magyaroknak mindössze 3 százaléka volt bizalommal, addig az 1998-ban felállt új Dzurinda-kormány iránt 76 százalékos volt a magyarok bizalma. A magyarok e kormányzatok magyarokkal szembeni ki
