Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Hamberger Judit: A Magyar Koalíció Pártja a szlovák kormányban
A Magyar Koalíció Pártja a szlovák kormányban 113 A magyar püspökség ügyében az MKP a magyar katolikusok kérését több éve támogatta. Mindkét kormányzati ciklusban napirenden tartották ezt a magyar kisebbségi igényt, de a szlovák püspöki konferencia folyamatosan visszautasította azzal az indokkal, hogy a magyar nemzetiségű hívőkről megfelelően gondoskodnak, s ráadásul a magyar nemzetiségűek több egyházmegye területén élnek. Ez ügyben egyetértettek a magyar püspöki karral is. A katolikus egyházi hierarchia szabálya a szlovák nemzeti-nacionalista megfontolásokat támogatja. A magyar püspök(ség) fölöslegességét a szlovák érsek (Ján Sokol) abszolút ítélete alapján tartják napirenden. A segédpüspöki kinevezést, amely 2004 áprilisában született meg, ugyanúgy nevezhetjük kompromisszumnak, mint félmegoldásnak. 2.2.1. A koalíció működése A magyar kisebbségi kérdésekkel kapcsolatosan az MKP mindig szemben áll a szlovák koalíciós tagokkal. Ez folyamatos és súlyos nézetkülönbségeket jelent, ami érvényes a szlovák alkotmány preambulumának módosítására is. A magyarellenes politika megnyilvánulásait és fokozatait illetően meg kell különböztetni a parlamenti és a kormányzati politikát. A parlamentben az erős, nemzeti-nacionalista érzelmű ellenzék olyan törvényeket, határozatokat, javaslatokat tud elfogadtatni, amelyeket a koalíciós pártok egyes képviselői is támogatnak. Ezzel a támogatási háttérrel többször magyarellenes törvényeket fogadtak el annak ellenére, hogy az MKP a kormánykoalíció tagja. Ezek az esetek és helyzetek rendkívül megterhelik a koalíciós viszonyt. Emiatt az a veszély is fennállt, hogy az MKP kilép a kormányból. A kilépés veszélye az első kormányzati ciklusban erősebb volt, de a másodikban is előfordultak (és valószínűleg elő is fognak még fordulni) emiatti veszélyhelyzetek. Az sem zárható ki, hogy vannak politikai erők, amelyek szeretnék, ha az MKP kilépne a kormányból. E célból (főként a parlamentben) olyan érdekszövetségek születnek, amelyek nem a koalíciós erőviszonyokat képezik le, és a szavazásoknál nehéz helyzeteket eredményeznek.15 A második koalíciós ciklusban az MKP - az elsőből okulva - fontosnak tartja a Koalíciós Tanács működését, amely folyamatos politikai egyeztetési fórum. Az MKP a koalíció legstabilabb szubjektuma volt az első ciklusban, és a másodikban is az. E stabilitás a párton belüli belső összetartásra, a parlamenti frakció erősségére és állandóságára, a választásokon való biztos támogatásra, a kormánykoalícióban való viselkedésre alapozható. Az MKP a kormány stabilitását olyannyira fontosnak tartja, hogy soha nem enged az ellenzéknek (ami a koalíció minden tagjáról sem az első, sem a második kormányzati ciklusban nem mondható el), akkor sem, amikor az a kormány egyes tagjai ellen bizalmatlansági szavazásokat kezdeményez. Az MKP koalíciós lojalitását az is bizonyítja, hogy alapvető kérdésekben nem változtatta meg menet közben a nézetét, az elfogadott megállapodásokat. Ultimativ csak akkor volt, amikor partnerei a megállapodással ellentétben hoztak döntéseket. Most is ugyanúgy szem előtt tartja a koalíciós szerződésben foglaltak betartását, a koalíció stabilizálását, mint az előző ciklusban.16 Ez- paradox módon - érvényes akkor is, amikor Bugár Béla az MKP elnökeként - szóban és írásban17 - többször is felszólította Mikuláš Dzurinda miniszterelnököt a lemondásra, miután annak politikai stílusa miatt a koalíció elveszítette parlamenti többségét.18 Mindkét koalíciós kormányzási ciklusra jellemző ugyanis, hogy a szlovák koalíciós partnerek pártjai folyamatosan gyengülnek, szétesnek, átalakulnak, ami miatt a koalíció helyzete- és így a belpolitikai helyzet is - labilissá válik. A második ciklusban emiatt a koalíció 2004-re elveszítette parlamenti többségét.19 Ebben a labilis helyzetben az MKP 20 képviselője ismét stabilizáló erő. A konnányban két blokk alakult ki, melyek gyakran egymással szemben, egymás blokkolására törekszenek.20 A koalíció feszültségeit így a személyes politikai stílus miatti ellentétek is felerősítik. A konfliktusok jellege és a hatalmi lehetőségek elvesztésének félelme, valamint a lehetséges kormányzati alternatíva miatti aggodalom azonban a koalíciós „partnereket” folyamatos - olykor elvtelen - egyezkedésekre kényszeríti.
