Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)

Hamberger Judit: A Magyar Koalíció Pártja a szlovák kormányban

A Magyar Koalíció Pártja a szlovák kormányban 111 Az MKP a 2002-es választásból politikailag erősebben került ki. A koalícióban a második legerősebb párt lett (az előző ciklusban a har­madik volt). Míg az első kormányzati ciklus­ban 15 képviselője ült a parlamentben, a máso­dik ciklusban ereje és befolyása megnőtt, 20 képviselővel van jelen a legmagasabb szintű szlovákiai politikai életben. E megerősített po­zícióból a második kormányzati ciklusban né­hány, számára fontos pontot érvényesíttetett a közös kormányprogramban. 2002-ben meg tud­ta szerezni a számára fontos mezőgazdasági tárcát, ami miatt az első ciklusban oly heves el­lentétei voltak a Demokratikus Baloldal Pártjá­nak agrárminiszterével. Az MKP a második Dzurinda-kormányban a mezőgazdasági tárca mellett ismét azokat a tárcákat kapta, amelyek szlovák felfogás szerint nem a stratégiai fontos­ságúak közé tartoznak. Az első ciklusban olyan tárcákat kaptak meg, amelyek a szlovákok szá­mára jelentéktelenek vagy súlytalanok voltak. Most négy miniszteri posztot szereztek meg: az európai integrációs ügyekért, az emberi és ki­sebbségi jogokért felelős miniszterelnök-he­lyettesi, a földművelésügyi miniszteri, a kör­nyezetvédelmi miniszteri és az építésügyi és ré­giófejlesztési miniszteri tárcát. Az MKP az ál­lamtitkári posztok számának növelésével9 is ki­fejezhette erősebb politikai helyzetét. A ma­gyarok által lakott régiók szempontjából mind a négy tárca rendkívül fontos, mert koordinál­ják és felügyelik az EU fejlesztési és strukturá­lis alapjainak szlovákiai forrásait. Ezek azok a tárcák, amelyek a megfelelő pályázatok segít­ségével a legtöbb pénzt kaphatják. E tárcák stratégiai jelentőségűekké válnak, és nem csak a magyar kisebbség számára. Az MKP a magyar kisebbség etnikai és re­gionális pártja, amely a mezőgazdasággal és a vidék problémáival foglalkozik. A vidék és a mezőgazdaság azért fontos az MKP számára, mert a magyar lakosság többsége Dél-Szlová­­kiában mint régióban és vidéken, falvakban él, s nagyrészt mezőgazdasággal foglalkozik. Ezért az MKP Dél-Szlovákia regionális gazdasági és fejlesztési érdekeit védi, képviseli és megpró­bálja érvényesíteni. Mint etnikai kisebbségi párt, az általános kisebbségi problémák megol­dását is felvállalja pártprogramjaiban. A 2002-es választási programjában önálló ki­sebbségijogi helyzetet követel. Ez - nem rész­letezve - a kisebbségi önkormányzati intézmé­nyeket, és mint ilyeneket, az autonómiák lehe­tőségét is magában foglalja (önkormányzat = autonómia). A párt sajátos helyzetéből adódik, hogy mivel nemzeti vagy etnikai, nem pedig ideológiai párt, nehezen helyezhető el a hagyo­mányos politikai ideológiai értékrendi skálán. Az MKP ugyanis a jobboldaliak koalícióját erősíti, a jobboldali gazdasági reformokat tá­mogatja, viszont programjában baloldali ele­mek is jócskán találhatók. Választói bázisa a magyar kisebbség, ideológiai megosztástól függetlenül.10 A magyar kisebbség jobb- és bal­oldali érzelmű tagjai tehát egyformán tőle vár­ják el nemcsak a nemzeti identitás, hanem a szociális és gazdasági, művelődési és oktatási helyzet megoldását, orvoslását is." A második kormányzati ciklus idejére (2002-2006) az MKP prioritásai: a magyar egyetem létrehozása, a nevesítetlen földek ön­­kormányzati tulajdonba adása, a magyar püs­pökség kialakítása, a természetes régiókra ala­pozott területi önkormányzati egységek kijelö­lése, tehát a területi közigazgatási törvény mó­dosítása, a kisebbségi törvény elfogadása, a ki­sebbségi nyelvhasználati törvény hatáskörének bővítése. A folyamatos MKP-törekvések közé tartozik az is, hogy a kisebbségi nyelvek hasz­nálatának jogát ne 20 százalékos kisebbségi la­kossági küszöbhöz, hanem 10 százalékoshoz kössék, ezt azonban a koalíció szlovák fele nem támogatja. A programegyeztetési tárgyalásokon, 2002 októberében, két olyan pont nem került be a második kormányprogramba, amely az MKP számára rendkívül fontos. Az egyik a területi közigazgatási törvény módosítása (8 megye helyett 12, amit eredetileg a koalíciónak mind a négy pártja támogatott), a másik az 1945 után a kollektív bűnösség elve alapján (Benes­­dekrétumok) sérelmet szenvedett magyarok kártérítésének kérdése. A dekrétumok kérdésé­ben az MKP a két kormányzati időszakban kétféle álláspontot foglalt el. Az első kormány­zati időszakban arra kötelezte magát, hogy e

Next

/
Thumbnails
Contents