Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Hamberger Judit: A Magyar Koalíció Pártja a szlovák kormányban
110 Hamberger Judit vállalnia. A pedagógusok kisebbségi nyelven való képzését illetően az volt vitás, hogy önálló magyar (vagy kisebbségi) kar jöjjön-e létre Nyitrán - amit az MKP szeretett volna -, vagy elegendő, ha a létező karokon belül nemzetiségi részlegeket hoznak létre. A követelések közül — az MKP rendkívüli belső nyomására - csak a Charta aláírása valósult meg, de a magyarok támogatták az alkotmány módosítását. A nevesítetlen földek ügyében a megoldást a koalíció 2002 utánra tolta ki, a Földalap személyi kérdésében pedig az MKP elfogadta azt a kompromisszumot, hogy képviselőjét nem nevezik ki a Földalap élére, hanem az igazgatótanács élére olyan párton kívüli szakembert neveznek ki, akit az MKP jelöl. Az első kormányzati ciklusban az MKP nem tudta érvényesíteni azokat a stratégiai jelentőségű követeléseit, amelyek bekerültek a kormányprogramba. (A kisebbségi nyelvtörvényt olyan formában fogadták el, amellyel az MKP nem értett egyet, a területi közigazgatási beosztásról szóló törvényt jelentősen deformált formában fogadták el, a magyaroknak megfelelő 12 megye helyett 8 megyével, Nyitrán - az akkreditációs bizottság ellenállása miatt - a kormány ajánlásának ellenére nem hozták létre a kisebbségi kart. Nem sikerült a nevesítetlen földek önkormányzati tulajdonba vagy kezelésébe adása sem.) Ennek ellenére az MKP a kormányban maradt. Dzurinda első kormánya idején a magyar kisebbségre vonatkozóan a kormányprogramból csak azok a pontok teljesültek, amelyek a Meciar-kormányok idején bevezetett legjelentősebb deformációk helyrehozását célozták. (A kétnyelvű bizonyítványok visszaállítása, a kisebbségi iskolák ügyviteli nyelvének kétnyelvűvé tétele, a kisebbségi kultúrák finanszírozási szabályainak megújítása, a fejlesztésükre adott központi támogatások növelése, a feltételek igazságosabb szabályozása, a kisebbségi kulturális intézmények jogalanyiságának visszaállítása, az alternatív, kétnyelvű oktatás érvényesítésére irányuló nyomás megszüntetése.) Nem fogadták el azt a kisebbségi törvényt sem, amelyet a kormányprogram mellett a szlovák alkotmány is előírt. 2.2. A második koalíciós kormányzási ciklus: 2002 októberétől Míg az első koalíciós kormányzás időszakában a koalíció túlságosan sokszínű volt (baloldali blokk: Polgári Egyetértés Pártja, Demokratikus Baloldal Pártja; jobboldali blokk: Szlovák Demokratikus Koalíció, Magyar Koalíció Pártja, Kereszténydemokrata Mozgalom), addig a második koalíciós kormányzási ciklusban gyorsan megalakult az egymáshoz hasonló programokkal rendelkező, középjobboldali pártokból álló négyes (Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió [SDKÚ], Magyar Koalíció Pártja, Kereszténydemokrata Mozgalom [KDEI], Új Polgári Szövetség [ANO]) kormánykoalíció. A 2002-es kormányalakításnál - az 1998. évihez képest - nem kérdőjelezték meg a partnerek az MKP helyét a koalícióban, sőt természetesnek vették, hogy az MKP is tagja. A kormányt az előzőnél jóval stabilabbnak jósolták. Az MKP szempontjából ez a helyzet nem oldott meg minden feszültséget, csupán tompította a szlovák koalíciós pártok és politikusok magyarellenességét. A Kereszténydemokrata Mozgalom magyarellenessége bizonyos kérdésekben, például a személyi kérdésekben már az indulásnál megnyilvánult,8 és a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió egyes politikusai részéről is nyilvánvalóvá vált. A két ciklus közötti bel- és külpolitikai „légköri” nyomás enyhülésében is különbségek állapíthatók meg. Amíg az első ciklusban a „Mečiar-ellenes koalíció” létrehozása a kormányváltás és a politikai kurzusváltás szempontjából az ország jövője számára létfontosságú volt, addig a második ciklusban Mečiar választási győzelme és az emiatti kormányzati hatalomba való visszatérése már csupán lehetséges veszélyként fenyegetett. A demokratikus koalíció megoldásra - és az MKP kormányban maradására - irányuló integrációs külpolitikai nyomása a második ciklusban is határozottan érzékelhető volt, de már azzal a különbséggel, hogy a második konnányzási ciklusban az MKP esetleges kimaradása a demokratikus kormányból inkább csak „elméletileg” volt lehetséges.
