Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Hamberger Judit: A Magyar Koalíció Pártja a szlovák kormányban
A Magyar Koalíció Pártja a szlovák kormányban 109 „róluk - nélkülük” módszerét alkalmazták és alkalmazzák még akkor is, amikor azok a kormánykoalíció tagjai, és a döntés elvben közös kellene, hogy legyen/’ A magyarok a közigazgatási reform kérdésében hasonló parlamenti „ elbánásban ” részesültek. Az 1998-as választás után az új parlament az eredetire módosította az önkormányzati választási törvényt, és ezzel elhárította a törvényből azokat a kitételeket, amelyek addig diszkriminálták a nemzetiségi jelölteket. Az előző kormány ugyanis 1998 júliusában úgy módosította a törvényt, hogy a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken etnikai kvótákat vezetett be. Az MKP folyamatosan hangsúlyozta, hogy az önkormányzatiság elvének és gyakorlati lehetőségeinek megerősítésével a nemzeti kisebbségek helyzetét kívánja javítani. Az olyan többszintű önkormányzatiság mellett tette le a voksot, amely összhangban van a szubszidiaritás elvével és a közigazgatás decentralizálásának követelményével, valamint a regionalizálás integrációs követelményével is. A közigazgatási reform gyakorlati megvalósítását az állami hatalom megosztásának egyik legfontosabb feltételeként tartotta számon. A helyi és a regionális önkormányzatok megerősítése és jogköreik kiszélesítése tehát a magyar párt programjainak hangsúlyos részét képezték és képezik. A közigazgatási reform stratégiai kérdés volt a magyarok számára, ezért előre jelezték, hogy ha nem ilyen értelmű lesz a reform, akkor ők kilépnek a kormányból. A közigazgatási reform tétje ugyanis az volt, hogy milyen területi egységeket hozzanak létre, azok milyen jogkörökkel bírjanak, hogy a területek (megyék) határai hol húzódjanak, és hogy e területeken a magyaroknak mekkora befolyása lehet, vagyis a közigazgatási határok alapján - a területi önkonnányzat szempontjából - hogyan oszlik meg a szlovákiai magyar lakosság. A reform előkészítésének menete mindig az aktuális magyarkomplexus erőssége alapján módosult, és aszerint, hogy az ún. magyar kártyát ki milyen szempontból kívánta megjátszani. A koalíciós partnerek nagyobbik része (és a teljes ellenzék is) arra törekedett, hogy a területi beosztás alapján a magyarok egy járásban se kerülhessenek önkormányzati választás alapján túlsúlyba vagy döntési helyzetbe. A magyar törekvés e kérdésben az volt, hogy a Csallóközben jöjjön létre egy területi egységben hat olyan járás, amelyekben a magyarok vannak túlsúlyban (ez lett volna az ún. Komárom megye). Ezt minden szlovák párt - mint etnikailag motivált javaslatot — elutasította. De az MKP kitartott javaslata mellett, és előre jelezte, hogy elutasítása esetén kilép a koalícióból. A kormány területi közigazgatási beosztási reformja nem számolt egyetlen olyan régióval sem, amelyben a magyarok lennének többségben. A területi közigazgatási reform körüli súlyos nézeteltérések miatt a parlamenti döntést 2001 tavaszára-nyarára halasztották el. így került sor arra, hogy 2001 júliusában olyan törvényt fogadjanak el, amely kiváltotta a magyarok felháborodását, és a koalícióból való kilépésüket sürgetően aktuálissá tette. (A törvény elfogadása egyébként az EU-integrációs tárgyalások előrehaladásának egyik feltétele is volt.) Az MKP követeléseit 2000-ben kezdte élesen (egyes értékelések szerint ultimatívan) megfogalmazni, amikor a regionális közigazgatási reform törvénye került napirendre, és amikor világossá vált, hogy a koalíciós partnerek nem támogatják igényeiket,7 miközben a magyar párt gyakorlatilag minden közös koalíciós lépést támogatott, amit csak a társadalmigazdasági kérdésekben felvetettek. Az éles megfogalmazások és fenyegetések sem voltak eredményesek, mert a reformtörvényt is a magyar igényekkel szemben fogadták el. Az MKP a 2001-es nagy alkotmánymódosítás elfogadása előtt, annak fejében, szeretett volna eredményt elérni, ezért a nyomásgyakorlást a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának (Charta) ratifikálása, a nevesítetlen földek községi tulajdonba való átruházása és a nyitrai egyetem magyar karának felállítása érdekében folytatta. A Charta ratifikálására vonatkozóan a koalíción belüli arról folyt a vita, hogy Szlovákiának a Charta mely rendelkezéseihez kellene csatlakoznia, melyekre kellene kötelezettséget
