Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Hamberger Judit: A Magyar Koalíció Pártja a szlovák kormányban
108 Hamberger Judit mokratikus Baloldal Pártja kifogásolta a magyarok lehetséges kormányzati lehetőségeit. Az EU politikusai külön üdvözölték, hogy az MKP tagja a szlovák kormánykoalíciónak; a választás után hangoztatták, hogy Szlovákiának teljesítenie kell a koppenhágai politikai kritériumokat. Egyértelművé tették, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadása és a szlovák kisebbségi politika javulása az egyik fő kritériuma annak, hogy az Európai Unió meghatározza azt az időpontot, amikor elkezdődhetnek az intenzív csatlakozási tárgyalások (1999 első felében). Mivel a kisebbségi nyelvhasználati törvény nem készült el 1999 júniusáig, Brüsszelben is foglalkoztak azzal a feszültséggel, amely az MKP és a kormánykoalíció szlovák része között fennállt amiatt, hogy az nem teljesíti a magyar kisebbségi követeléseket. A magyar részvétel a szlovák kormánykoalícióban folyamatos politikai feszültséget okozott és okoz a szlovák politikai elit soraiban. Az emiatti feszültségek általában a magyarokat is érintő törvények és szabályozók kapcsán erősödnek fel. Az első kormányzati ciklusban ilyen volt a kisebbségi kultúrák támogatásának kérdése,4 a kisebbségi nyelvhasználati törvény, a területi közigazgatási felosztásról szóló törvény, a nevesítetlen földek kérdése, a magyar nyelvhasználati, művelődési és oktatási jogok követelésének minden megnyilvánulása. Az integrációs tárgyalások megkezdésének utolsó feltételeként kiszabott kisebbségi nyelvhasználati törvényt a kormány a parlament elé (sürgősséggel) olyan változatban terjesztette be, melyet a magyarok elfogadhatatlannak tartottak. A parlament elé két tervezet került, az egyik a kormány, a másik az MKP tervezete volt. A kormány tervezetébe ugyanis a koalíciós tagok semmilyen magyar javaslatot nem foglaltak bele. Szlovák viszonyok között természetesnek tekinthető, hogy a magyarok tervezetét a parlament elutasította, a magyarok pedig nemmel szavaztak a kormány által benyújtott törvényjavaslatra. Mivel az ellenzék eleve bojkottálta a törvény parlamenti tárgyalását, a magyarok szavazáson való jelenléte azonban lehetővé tette, hogy a magyarok által elutasított törvényt elfogadják, és így megkezdődhessenek a csatlakozási tárgyalások az EU- val. A magyar képviselők (tiltakozó) jelenlétükkel hozzájárultak ahhoz, hogy kormánykoalíciójuk elfogadhassa azt a nyelvtörvényt, amelyet ők nem fogadtak el. (Az efféle paradox helyzet, amely ambivalenssé teszi a magyarok kormányzati szerepét, többször megismétlődött.) A törvény ugyan lehetővé tette a kisebbségi nyelvek használatát a hivatalos érintkezésben, de nem vette figyelembe az MKP igényeit, és nem rendezte komplex módon a kisebbségi nyelvhasználat kérdését. Az MKP a törvény alkalmazási lehetőségének százalékos küszöbét 10 százalékra szerette volna levinni, a koalíció szlovák része a 20 százalékot szabta meg az elfogadott törvényben. Az MKP a hivatalos nyelvhasználat jogát a hivatali érintkezésen kívül ki akarta terjeszteni az iskolákra és a kultúrára is. Az elfogadott kisebbségi nyelvhasználati törvényt szlovák elemzők úgy értékelték, mint amely javította a kisebbségi jogok végrehajtásának törvénykezési alapját.5 (Ugyanígy értékelték a kisebbségi nyelvhasználatot szabályozó egyéb kiegészítő törvények, mint az iskolaügyi törvény és a szlovák nyelvtörvény, valamint az iskolaigazgatási törvény módosítását is. Ezek lehetővé tették a kétnyelvű bizonyítványok visszaállítását, valamint a pedagógiai dokumentáció vezetésének kétnyelvűségét a nemzetiségi iskolákban.) Az MKP képviselői azt kérték a köztársasági elnöktől, hogy ne írja alá az elfogadott kisebbségi nyelvhasználati törvényt, mert az egyrészt nem elegendő, másrészt nem megfelelő a kisebbségi nyelvhasználati jogok szempontjából, ám azt Rudolf Schuster 1999 júliusában, Brüsszel jóváhagyásával, mégiscsak aláírta. Az EU politikusai olyannyira elégedettek voltak a szlovák kurzus- és kormányváltással, hogy megfelelőként elfogadták azt a kisebbségi nyelvhasználati törvényt, amely ellen a magyarok tiltakoztak. A nyelvhasználati törvény elfogadásának módszere plasztikusan kifejezi, hogy a szlovákok a magyar kisebbségre irányuló politikájukban a csehekkel szemben a közös államban számtalanszor kifogásolt döntési módszert, a
