Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Szarka László: Kisebbségi többpártrendszer és közösségépítés (A szlovákiai magyar politikai pártok működése 1989 - 1998)
Kisebbségi többpártrendszer és közösségépítés 95 Más kérdés, hogy a három párt 1998. június 21-én a dunaszerdahelyi közös kongresszusán megvalósult pártegyesülés előkészületei, a Magyar Koalíció Pártján belüli együttműködés feltételrendszerének megteremtését célzó szabályok mennyiben szolgálták a választói bázis érdekeit tükröző pártszerkezet kialakulását. Ennek elemzéséhez azonban elmélyült forrásfeltáró munkára, a három párt szempontjainak részletes elemzésére van szükség. A választójogi törvény Mečiar által történt módosítása nem adott sok időt és lehetőséget a hosszadalmas egyeztetésekre. A pártegyesülés ebből a szempontból azt bizonyítja, hogy minden belső vita és feszültség ellenére a szlovákiai magyar vezetők képesek voltak túllépni a partikuláris pártérdekeken, és a korábbi együttműködésre építve megtalálták a pártegyesítéshez szükséges kompromisszumokat. 5. ÖSSZEGZÉS Összegezve az 1989-1998 közötti szlovákiai magyar kisebbségi többpártrendszert alkotó mozgalmak és pártok legfontosabb jellemzőit, három fontos fejleményre, jelenségre szeretnénk felhívni a figyelmet. Az FMK (MPP) abból a felismerésből kiindulva, hogy a kisebbségi érdekeket csakis a többségi pártok támogatásával lehet igazán hatékonyan kezelni, kezdettől fogva a többségi demokratikus pártokkal való együttműködést szorgalmazta. Ebbéli törekvései a kezdeti rövid „forradalmi” szakaszban hoztak ugyan jelentősebb eredményeket, ám az együttműködést szorgalmazó konszociációs stratégia valójában a mečiari kormányzás elleni összefogás, majd pedig az 1998 után kialakult szlovák-magyar koalíció keretei között vált igazán termékennyé. A magyar pártok 1998. évi uniójának is ez a stratégiai felismerés kínált perspektívát. A másik két parlamenti párt egymáshoz közel álló ideológiai alapállásból jutott el a néppárti típusú összefogás, a pártegyesülés gondolatáig. Míg azonban az Együttélés Duray Miklósnak az önkormányzati modellek és a társnemzeti státus, majd pedig a magyar-magyar kapcsolatrendszer operacionalizálásának irányába való tájékozódása miatt nem tudta elfoglalni a szlovákiai magyar politikai élet centrumát, az MKDM a szlovák pártok felé mutatott nagyobb nyitottságával, minden más pártnál stabilabbnak bizonyult választói bázisával a kilencvenes évek második felében valódi centrumpárttá vált. Ezt a helyzetét az 1998. évi pártegyesülés során igyekezett teljes mértékben kihasználni. A pártegyesülést végül az MPP is elfogadta, igaz, talán ennek a pártnak fűződött a legtöbb érdeke ahhoz, hogy az egységes kisebbségi magyar párt valóban szövetségi szerkezetű legyen, megőrizve az esélyét a politikai platformok fenntartásának. Ami pedig a magyar kisebbségi közösség tényleges, tartós és akarati közösséggé válásának alapfeltételét jelentő önkormányzati jogi státus kialakítására vonatkozó 1990-1995 közötti pártpolitikai programok értékelését illeti, két fontos mozzanatra érdemes felhívni a figyelmet. Ha elfogadjuk, hogy az etnikai pártok hármas kötelezettség- és feladatrendszerének azonos súlyú része a kisebbségi közösségépítés, a többség-kisebbség közötti jó viszony alakítása és a kisebbség által lakott régiók egészének képviselete, akkor a Magyar Koalíció Pártjának három elődpártja által kidolgozott vázlatos autonómiaelképzelések mindegyikéből hiányzik ennek a hármas feladatvállalásnak a kiegyensúlyozott megjelenítése. Míg az FMK (MPP) és az MKDM az első kettőre helyezte a nagyobb hangsúlyt, az Együttélés részéről a területi elven keresztül megjelenített etnoregionális megközelítés került túlzottan előtérbe. A szlovákiai kisebbségeknek az 1989. évi hatalom- és rendszerváltás óta tisztázatlan és szabályozatlan jogi státusa, a magyar és a többi kisebbség közötti számbeli, településszerkezeti, identitáspolitikai, nyelvi stb. különbözőségek, a történeti előzmények homályos emléke, az előítéletek továbbélése következtében a többségi politikai pártok láthatóan az etnikai alapozású önkormányzatiság semmilyen elemét sem tudják és nem is akarják az etnopolitikai szabályozás alapelveként elfogadni. Ebben a helyzetben a kisebbségi elitek megkerülhetetlen feladata annak bizonyítása, hogy az oktatás,
