Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Szarka László: Kisebbségi többpártrendszer és közösségépítés (A szlovákiai magyar politikai pártok működése 1989 - 1998)
94 Szarka László részét a magyar tannyelvű iskolákban is szlovák nyelven kellett volna oktatni. A szlovákiai magyar pártoknak a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével és a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségével karöltve sikerült mozgósítaniuk a szlovákiai magyar társadalmat. A nyilvános tüntetésekbe torkolló jogvédő és iskolaharcokat figyelemmel kísérték az európai szervezetek. Max van der Stoel, az EBESZ kisebbségi főbiztosa több szlovákiai magyar iskolát is felkeresett, s a helyzetről kialakított véleményét megküldte Juraj Schenk szlovák külügyminiszternek. 1995. április 22-én Komáromban tiltakozó nagygyűlést tartottak a szlovákiai magyar pedagógusok az alternatív oktatási modell bevezetése, 1996. október 5-én pedig a szlovákiai magyar kultúrát ért diszkriminatív intézkedések ellen. A három párt, valamint a Csemadok elnöke az Európai Unió és a NATO országainak kormányaihoz intézett nyílt levélben felhívta a figyelmet a nyelvtörvény, a kultúrafinanszírozás újraszabályozása, valamint a közigazgatási törvény nyomán bekövetkezett súlyos helyzetre: „A magyarság identitásának megőrzését továbbá fenyegeti az államnyelvről szóló törvény. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa pedig szeptember végén hozott törvényt arról, hogy az ország lakosságának 12 százalékát kitevő magyarság képviselői az eddigi szabályozástól eltérően ezentúl a parlamentben nem szólhatnak anyanyelvükön. A magyar tannyelvű iskolák zöme (kb. 98%) állami igazgatás alatt áll. Törvény korlátozza az iskolák önkormányzatainak jogkörét, ami azt jelenti, hogy az állami hivatal utasítására az iskolaigazgatót minden indoklás nélkül tisztségéből leválthatják. Ennek már eddig is több példája volt, oly esetekben, mikor az igazgató szembeszegült az állami hivatal identitást elnyomó rendelkezésével. Legújabban már a magyar iskolákban az osztálynaplót sem lehet vezetni a tanítás nyelvén.” 35 A nacionalista közbeszéd a többségi szlovák közvéleményben, a szlovák kormányzati politikában az 1994-1998 közötti periódusban mindvégig igen nagy teret kapott. A fentiekben röviden érintett törvények mellett a magyar-szlovák alapszerződésnek a szlovák közszolgálati televízió által egyenes adásban közvetített parlamenti vitája, a Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszer Hágai Nemzetközi Bíróság által való tárgyalása egyaránt bőséges alkalmat szolgáltatott a bántóan durva nacionalista megnyilatkozásokra. A három magyar párt ezekre a provokációkra igyekezett egyformán higgadtan és méltóságteljesen reagálni, s ez a magatartás kétségkívül hozzájárult ahhoz, hogy a dél-szlovákiai magyarlakta településeken a nacionalista provokációk sehol sem vezettek incidensekhez vagy összeütközésekhez. A szlovák közvéleményben és a szavazói bázisukat féltő szlovák pártokban azonban a sokat emlegetett politikai „magyar kártya” iránti érzékenység a Mečiarkorszak után is megmaradt. A Mečiar-korszak nacionalista kisebbségpolitikája a szlovák-magyar államközi és a szlovákiai szlovák-magyar viszonyban egyaránt igen sok kárt okozott. A korabeli közvélemény-kutatások, szociológiai adatfelvételek tanúsága szerint 1996-ban már a szlovák közvéleményben is többséget alkottak azok, akik a kisebbségellenes hangulat kialakulásáért elsősorban a kormányzatot tették felelőssé. A szlovákiai magyar kisebbségi többpártrendszer a Mečiar-korszakban mindazonáltal elérte működőképességének a határait: a különböző eszmei-ideológiai identitású, de alapvetően a több mint félmilliós kisebbségi magyar közösség választói bázisára támaszkodó három párt a kormányzati nacionalizmussal szemben éppúgy szoros szövetkezésre kényszerült, mint a Mečiar leváltására készülő ellenzéki szlovák pártokkal való érdemi kapcsolatfelvétel vonatkozásában. A szlovák nacionalizmus kormányzati szintre emelése idején bebizonyosodott, hogy a három párt értékrendjében az alapértékek szintjén több a közös, mint az elválasztó elem: a kisebbségi közösség, illetve a dél-szlovákiai magyar régiók és települések önkormányzatiságának biztosítása, a szlovák-magyar viszony javítása, stabilizálása a három párt összefogása nélkül éppúgy elképzelhetetlen szerepvállalás lett volna, mint a Mečiar elleni ellenzéki összefogáshoz való felzárkózás.
