Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Szarka László: Kisebbségi többpártrendszer és közösségépítés (A szlovákiai magyar politikai pártok működése 1989 - 1998)
Kisebbségi többpártrendszer és közösségépítés 93 4. A HARMADIK MEČIAR-KORMÁNY (1994-1998) Az 1994. szeptember 30-október 1-jei parlamenti választásokon a három magyar párt Magyar Koalíció néven létrehozott választási tömörülése 10,18 százalékos eredménnyel a harmadik legerősebb politikai erőnek bizonyult. A 17 parlamenti helyből 9 az Együttélésnek, 7 az MKDM-nek, 1 pedig az MPP-nek jutott. A választások győztese a Vladimír Mečiar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom hosszas tárgyalások után a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) és a Szlovákiai Munkásszövetség (ZRS) részvételével alakított kormányt. A szlovák politológiai irodalom ekkor kezdte használni azt a később sokat vitatott tipológiai rendszert, amely a szlovákiai politikai pártokat „standard” és „nem standard” pártokra osztotta. Az ellenzéki szlovák parlamenti pártokat és a három kisebbségi magyar parlamenti pártot - az Együttélést kisebb-nagyobb fenntartásokkal - a „standard” pártok közé sorolták. A harmadik Mečiar-kormány koalíciós pártjait viszont politikai programjaik, parlamenti és nemzetközi magatartásuk alapján „nem standard” pártoknak minősítették.32 A három magyar párt együttműködésében egyre gyakrabban jelentkező viták és ellentétek a választások után azért erősödtek fel, mert a választási koalíciós szerződésben elhatározott közös parlamenti klub helyett az MKDM - az Együttélés egyeztetés nélkül megtett lépéseire válaszul - az önálló parlamenti frakció létrehozása mellett döntött. A három párt közötti erőviszonyokat ekkor még egyöntetűen az Együttélés túlsúlya jellemezte, amit az 1994. novemberi önkormányzati választások eredményei is jelezték. A két magyar parlamenti klub parlamenti működése hosszabb távon az együttműködés irányába terelte a három párt vezetését, különösen azt követően, hogy a Mečiar-kormány egyre erősebb nyomást gyakorolt a magyar kisebbségi közösségre. A szoros együttműködésre különösen nagy szükség volt a nyelvtörvény, illetve a magyar-szlovák alapszerződés parlamenti vitájában, majd pedig a magyar millecentenáriumi ünnepségekkel kapcsolatosan a szlovák pártok körében kialakult nacionalista közhangulatban.33 A harmadik Mečiar-kormány négy területen próbálta a szlovák nemzetállami törekvések asszimilációs gyakorlatát megalapozni: a nyelv- és oktatáspolitikában, a magyar-szlovák államközi kapcsolatok kiélezésében, a kisebbségi magyar kultúra visszaszorításában, valamint a magyar többségű települések, kistérségek, régiók közigazgatási pozícióinak átalakításában. Maga Mečiar vallomásos könyvében a magyar irredenta tudatos építkezéseként értékelte a kilencvenes évek magyar kisebbségpolitikáját, amellyel szemben az általa vezetett szlovák kormánynak minden tőle telhetőt meg kellett tennie. Mečiar szerint a magyarországi alapítványok „hatalmas pénzekkel” támogatják a magyar kisebbségi közösséget. „Ezeknek pénzeknek a segítségével sikerült kialakítaniuk a félelem légkörét, amellyel az irredentisták túszul ejtik a magyar kisebbség tagjait. Kétféle félelmet keltenek. Egyrészt azt a benyomást kívánják kelteni, hogy a kisebbségi magyarok másodrendű állampolgárok, másrészt azzal riogatnak, hogy a szlovákok asszimilálják őket. Ez a félelem egyszersmind egyesíti őket velem szemben: mindig ellenem lesznek, mert gátat szabtam az irredentának. Ez a köztársasági elnöki választás során is megmutatkozott. Ez a félelem lehetővé teszi, hogy ellenőrzésük alá vonják a területet, a gazdaságot, a politikát és az iskolákat. Ez az ellenőrzés már igen messzire jutott, ideje megállítani.”34 A miniszterelnök harmadik kormánya élén nemcsak hogy nem akadályozta a nemzeti párti miniszterek kisebbségellenes intézkedéseit, hanem azt minden tekintetben indokoltnak tartotta. A Szlovák Nemzeti Párt kormányzati részvétele és a Mečiar vezette HZDS egyre radikálisabb nemzetállami nacionalizmusa rövid időn belül konkrét lépésekben is éreztette hatását, és ezek nyomán elsősorban a szlovákiai magyar oktatásügy helyzete érezhetően romlani kezdett. Az Eva Slavkovská (SNS) vezette oktatási minisztérium megpróbálta bevezetni a nemzetiségileg vegyes területek magyar oktatási intézményeiben az úgynevezett alternatív oktatást, mely szerint a tantárgyak meghatározott
