Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Szarka László: Kisebbségi többpártrendszer és közösségépítés (A szlovákiai magyar politikai pártok működése 1989 - 1998)
92 Szarka László határozatok jogi hátországa után a nyelvhasználati, politikai, pénzügyi követelések, az arányos képviselet autonómiamodelltől idegen, konszociációs modellből kölcsönvett igénye keveredik benne. Az előkészítő részek után a társnemzeti koncepció alapján a magyar kisebbség a szlovák nemzettel egyenrangú nemzeti közösségként határozza meg magát, s mint ilyen „saját politikai alanyiságát külön választott képviseleti testület révén, külön alkotmánytörvény-tervezet szerint kívánja kifejezni, identitása védelmének érdekében az általa jelentős számban lakott régióknak különleges jogállást igényel”.29 A politikailag kiegyensúlyozott szövegezésben a társnemzeti és a területi autonómia igénye után a Szlovák Köztársaság államiságának és területi integritásának erősítését, a demokratikus jogállam megteremtését is céljai őzé sorolta a dokumentum. A komáromi nagygyűlés határozatainak legtöbbet elemzett és leggyakrabban vitatott elemét kétségkívül a tervezett közigazgatási reform során magyar részről kialakítani javasolt másodfokú közigazgatási egységek két változata jelentette. A Szlovákia közigazgatási és területi átszervezéséről című határozatban az A variánst a magyar-szlovák államhatár és a nyelvhatár közti területen kijelölt összefüggő közigazgatási egység jelentette, míg a B variáns három közigazgatási egységet, régiót („a Pozsony mellékétől Ipolyságig”, illetve „Ipolyságtól Kassáig” terjedő sávot, valamint a „Dél-Zemplén és Ung” vidéki magyar területet) jelölt ki.30 Az önkormányzatok jogairól című dokumentum a Helyi önkormányzatok európai chartához való csatlakozást sürgetve azt követelte, ly a szlovák alkotmány „tételesen is rögzítse a kisebbségi önkormányzatok rendszerét, illetőségét (sic!) és jogkörét”. Az Európa Tanácsnak a magyar-szlovák alapszerződésbe is bekerült 1201-es ajánlása alapján a határozat szorgalmazta, de explicite nem tartalmazta az etnikai sajátosságokkal rendelkező területek területi autonómiájának biztosítását. Összességében elmondhatjuk, hogy a Magyar Koalíció pártjai 1993-tól egyre nagyobb súlyt helyeztek a szlovákiai közigazgatási reform előkészítésével kapcsolatos elképzelésekre. Az 1996 júliusában a szlovák parlamentben elfogadott mečiari közigazgatási törvény igyekezett felszámolni a szlovákiai magyarság etnoregionális bázisát. A Magyar Koalíció ezzel szemben kidolgozott törvényjavaslata 16 megyés elképzelést rögzített, köztük a magyar többségű Komáromi, Rimaszombati és Királyhelmeci megyével.31 A komáromi nagygyűlés zavartalan lebonyolítása, a programdokumentumok egyhangú elfogadása igen komoly fegyverténye volt az 1990-es évtized szlovákiai magyar autonómiatörekvéseinek. Duray Miklós, az Együttélés elnöke szerint a komáromi nyilatkozat legfontosabb üzenete Európának és Szlovákiának az, hogy a szlovákiai magyarság jogi helyzetét tárgyalásos úton, törvényes keretek között, Szlovákia területi integritásának tiszteletben tartásával kívánja rendezni. Ehhez azonban azt is hozzá kell tennünk, hogy a komáromi nagygyűléssel le is zárult az autonómiapolitika első, felfelé ívelő szakasza, s a kilencvenes években már nem tudott új erőre kapni. Ebben minden bizonnyal komoly szerepet játszott az 1994—1998 közötti harmadik Mečiar-kormány nacionalista kisebbségpolitikája, amely folyamatos restriktiv és támadó magatartásával védekezésre kényszerítette a szlovákiai magyar politikai pártokat. A Meéiarék által végrehajtott közigazgatási reform céljai közt a regionális hatalmi tényezők központi függőségének megerősítése mellett nyíltan bevallott és vállalt célkitűzés volt, hogy a magyar többségű területek tudatos szétnyirbálásával végleg gátat szabjanak a magyar területi önkormányzati törekvéseknek. A szlovákiai magyar autonómiatervezetek a maguk elméleti tisztázatlanságaival, vegyes típusú követelésrendszerével a vajdasági és erdélyi tervezetek mögé sorolhatók. Ugyanakkor a felemás, de létező szlovákiai magyar települési önkormányzatok egyszer már deklarált támogatását, folyamatos szolidaritását élvező elképzelés nagy előnye, hogy a kompakt településszerkezetű szlovákiai magyarság kedvező jogi és politikai erőtérben akár a mai önkormányzati rendszer csekély módosításával is képes lehet a demokratikus társulásos modell működtetésére.
