Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Szarka László: Kisebbségi többpártrendszer és közösségépítés (A szlovákiai magyar politikai pártok működése 1989 - 1998)
Kisebbségi többpártrendszer és közösségépítés 91 kiindulva a személyi elvű kulturális autonómia igénye mellett konkrétan felvetette a községi és regionális önkormányzatiság területi igényeit is. A területi igények megfogalmazásakor háromféle területet különböztetett meg: a többségit, a kisebbségit és a szórványterületet. A regionális önkormányzatok alapját az Együttélésdokumentum is a magyar többségű települések társulásában jelölte meg, amelyek egy része - köztük például a már említett Csallóközi Városok és Falvak Társulása (Csallóközi Társulás) - ekkor már jogilag bejegyzett szervezet volt, másutt ekkor szervezték őket. A személyi elvű kulturális autonómia intézményével ez a tervezet csupán a kisebbségi és szórványterületek magyarsága esetében számol, ahol ezen intézmény segítségével lehetne a kisebbségi jogok érvényesülését biztosítani. Ugyancsak az 1993. februári komáromi kongresszuson fogadták el a Helyi önkormányzatok, településközi szövetségek, területi és közigazgatási átrendezés című dokumentumot is, amely az Együttélés Politikai Mozgalom Önkormányzati Tanácsának munkája nyomán létrejött regionális magyar társulásokat, illetve a települési önkormányzatok működését áttekintve irányelveket fogadott el a mozgalom területi önkormányzati politikája számára.28 Az Együttélés kongresszusi felhívása nyomán a mozgalom dokumentumaira alapozva a Csallóközi Társulás vált a szlovákiai magyar önkormányzati mozgalom kezdeményező tényezőjévé. 1993. március 8-án felhívással fordult valamennyi szlovákiai magyarlakta település polgármesteréhez és választott képviselőjéhez. Ebben azt javasolta, hogy minden településen fogadjanak el támogató nyilatkozatot annak érdekében, hogy a szlovákiai magyarok által lakott területeken a készülő új közigazgatási beosztásnál vegyék figyelembe az etnikai szempontokat, ismerjék el a magyarlakta területek történelmi, kulturális, etnikai és nyelvi sajátosságait, az „etnikailag és nyelvileg behatárolható területek létrehozásánál három arányossági határ” (többségi, kisebbségi, szórvány) megállapítását kérve. A kezdeményezésnek komoly visszhangja támadt, s az Együttélés 1993 őszén elszánta magát a választott magyar települési vezetők nagygyűlésének összehívására. 3.4. A komáromi nagygyűlés Az 1994. január 8-i komáromi nagygyűlést a Csallóközi Társulás kezdeményezte 1993. december 6-i körlevelében, de az Együttélés és az MKDM másnap már támogatásáról biztosította a kezdeményezést. Szlovákia-szerte hisztérikus reakciókat váltott ki a Csallóközi Társulás kezdeményezése. Michal Kováč köztársasági elnök fogadta a Csallóközi Társulás vezetését, és felajánlotta, elvállalja a nagygyűlés védnökségét, ha a kezdeményezők eltekintenek a területi autonómia, illetve a magyar tartomány követelésétől. A Csallóközi Társulás elutasító válaszát Pásztor István komáromi polgármester december 21-én közölte a köztársasági elnökkel. Ezt követően a szlovák parlament fogadott el elítélő határozatot a Csallóközi Társulás felhívásával kapcsolatosan, és javasolta a nagygyűlés elnapolását. Az 1994. január 8-án megrendezett komáromi önkormányzati nagygyűlés az évtized legnagyobb jelentőségű szlovákiai magyar politikai eseménye volt és maradt. A meghívott ötezer polgármester és települési önkormányzati képviselő közül több mint háromezren voltak jelen. A nagygyűlés állásfoglalása, közigazgatási és önkormányzati dokumentumai a kilencvenes évek szlovákiai magyar autonómiapolitikájának a kulminációs pontját jelentették. A többségi sajtó által is szított konfrontációs légkörben a nagygyűlés dokumentumai igen mérsékelt hangnemben fogalmazódtak. Az általános állásfoglalás például több ízben hivatkozik a békés magyar-szlovák együttélés biztosítására, s a Mečiar-kormányt hibáztatta a viszony elmérgesedéséért. Az állásfoglalás szerint ezen csakis demokratikus eszközökkel lehet változtatni, s meg kell valósítani „az önkormányzati rendszert, a jogállamiságot és a nemzeti közösségek alkotmányos jogállását”. A magyarok alkotmányos jogállásáról című komáromi dokumentum tipikus posztmodern politikai kiáltvány: a történelmi sérelmek, az identitáshoz való jog követelése, a nemzetközi
