Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Szarka László: Kisebbségi többpártrendszer és közösségépítés (A szlovákiai magyar politikai pártok működése 1989 - 1998)
Kisebbségi többpártrendszer és közösségépítés 89 keinek képviselete és védelme”, „kulturális és oktatásügyi önkormányzat megvalósítása”, „regionális jellegű ajánlások és rendeletek” elfogadása a helyi önkormányzatok számára. Emellett a tényleges jogosítványok száma igen csekély: „meghatározza a kisebbségi önkormányzati szervek törzsvagyonának körét”, „meghatározza a kisebbségi önkormányzat szimbólumait”, „dönt a jogszabályoknak megfelelően rendelkezésre álló rádió- és tévéfrekvenciák felhasználásának módjáról és elveiről”. A közös javaslathoz képest új, de kétségkívül erősen önkorlátozó eleme a jogkörök elosztásának, hogy az adott kisebbség Országos Tanácsa a „Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának és a Szlovák Köztársaság kormányának tanácsadó szerveként” működött volna. Az országos tanácsok elnökeiből a parlament elnöke saját maga számára külön tanácsadó testületet hozott volna létre. A Kisebbségi Minisztérium (e dokumentum a Nemzeti Kisebbségek és Etnikai Csoportok Ügyeinek Minisztériumaként emlegeti) jogköreit szabályozó 25. cikk kisebbségi referatúrák létrehozását javasolta, amelyeket az adott kisebbség Országos Tanácsa által delegált személyek vezettek volna. A javaslat szerint az Országos Tanácsok döntései „saját hatáskörben kötelezőek a minisztérium számára”, ami legfeljebb az adott referatúra esetében képzelhető el, de az egész minisztériumra nézve alighanem irreális elképzelésnek számít. A Kisebbségi Minisztérium élén a szlovák kormány minisztere áll, akit az egyes kisebbségek Országos Tanácsai koordinációs szervének javaslata alapján neveznek ki. A 26-37. cikkek a területi (regionális és helyi) kisebbségi önkormányzati (képviseleti és végrehajtó) testületéinek létrehozásáról és azok jogköreiről rendelkeztek. A kisebbségek önkormányzatának regionális tanácsai önálló döntésre lettek volna jogosultak a kultúra és az oktatásügy területén, javaslattételi joguk lett volna az adott kisebbség Országos Tanácsában, s nekik kellett volna gondoskodniuk „a kisebbségek történelmi és kulturális emlékhelyeiről”. A helyi kisebbségi önkormányzatok jogkörei ennél is szükebbek lettek volna: javaslattételi jog a kisebbségek önkormányzata Regionális Tanácsának a kisebbségi oktatásügy terén, helyben a kisebbségi kulturális intézmény vezetőjének személyére, s „helyi szinten képviselik a kisebbség érdekeit”. Igaz, önállóan gazdálkodhatott volna a helyi tanács, de a községi önkormányzathoz fűződő viszonyt, a jogkörök közöttük való megosztását egyetlen rövid nemleges kitételtől eltekintve a javaslat nem rögzíti. Meglehetősen szervetlenül illeszkedett be a szövegbe az MKDM javaslatának az oktatásügyi és kulturális önkormányzat intézményrendszerére vonatkozó elképzelése. Mindkét szakmai önkormányzat legfelső szervének az adott kisebbség Országos Tanácsát nevezi meg. Az oktatásügyi jogkörök (38-39. cikk) az anyanyelvi iskolák jogállásának meghatározásától, az iskolák alapításán és megszüntetésén, a kisebbségek anyanyelvén oktató főiskolák dékánjainak kinevezésén keresztül egészen az állami támogatás elosztásáig, a tananyag meghatározásig terjedt volna, de kimaradt például a tanfelügyelet, az ösztöndíj és a tankönyv biztosításának kérdése. A kulturális önkormányzat intézményeinek felsorolásából kiderül (40. cikk), hogy a nem létező állami kiadók, állami múzeumok mellett valójában csak a két magyar színház és egy-két kulturális intézmény magyar osztálya, részlege fölött rendelkezhetett volna az állami intézményekre szakosodni kívánó Országos Tanács. A jogkörök tekintetében hasonló lett volna a helyzet, mint az oktatási önkormányzat esetében. Az MKDM törvényjavaslatának negyedik fejezete rendelkezett „a területi (regionális) önkormányzatokról”. A javaslat a szlovák alkotmány 66. cikkére hivatkozva a közös érdekek alapján történő társulást tekinti a kisebbségi községek szövetségeként elképzelt regionális önkormányzat alkotmányi bázisának, amelynek alapján a kisebbségi regionális önkormányzatok akár „más országok regionális társulásaival” vagy „nemzetközi jellegű eurorégiókhoz” is jogszerűen csatlakozhatnak. Az MKDM javaslata csupán a nyelvi jogok és a kétnyelvűség intézményesültségének mértéke alapján vezette be a „különleges státusú községek és régiók” fogalmát, amely a VMDK
