Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Szarka László: Kisebbségi többpártrendszer és közösségépítés (A szlovákiai magyar politikai pártok működése 1989 - 1998)
88 Szarka László MPP-nek a kilencvenes évek első felében igen erős helyi önkormányzati pozíciói voltak. Ezzel együtt a csallóközi, mátyusföldi, Ipoly menti, dél-gömöri és bodrogközi magyar többségű régiók önkormányzati társulásaiban inkább az Együttélés, illetve az MKDM befolyása érvényesült. 3.2. Az MKDM autonómiatervezete Cseh-Szlovákia kettéválásának záró szakaszában, 1992 decemberében az MKDM és az Együttélés képviselői közös alkotmánytörvény-javaslatot nyújtottak be a Szlovák Nemzeti Tanács elnökéhez „a Szlovák Köztársaság nemzeti kisebbségeinek és etnikai csoportjainak jogi helyzetéről”. A törvényjavaslat a „nemzeti kisebbségeket és az etnikai csoportokat” államalkotó tényezőknek nevezte, a kisebbségi jogokat pedig olyan természetes jogoknak, amelyek „megvonhatatlanok és megszüntethetetlenek”. Az alkotmányban biztosított nyelvhasználati jogok mellett a törvényjavaslat a következő kollektív jogokat javasolta biztosítani a kisebbségeknek: az identitáshoz és annak megőrzéséhez való jogot, a kisebbségek saját parlamenti képviselethez való jogát, a kisebbségi jogok ellenőrzésének jogát, továbbá a szülőföldhöz, a nemzeti örökség megőrzéséhez és fejlesztéséhez, a lakóhely etnikai szerkezetének megőrzéséhez való jogot. Az önkormányzati elvet a törvényjavaslat úgy kívánta érvényesíteni, hogy javasolta az oktatásügy, a kultúra és az informatika terén való önkormányzat jogát, a kisebbségek által lakott régiók igazgatásának jogát. Ezen túl a nemzetközi kapcsolatok fenntartásához való jogot és a költségvetésből való arányos és méltányos részesedés jogát is tartalmazta a javaslat.24 A törvényjavaslat negyedik fejezete tartalmazta a kisebbségek önkormányzatára vonatkozó kétpárti elképzelés első vázlatát. Eszerint a kisebbségi jogok gyakorlását négy évre megválasztott országos, regionális és helyi kisebbségi önkormányzatok biztosították volna. A kisebbségi önkormányzatok választását az egyes kisebbségi csoporthoz tartozó polgárok három százalékának kellett volna bejelentenie a Szlovák Nemzeti Tanácsnál. Az önálló alapszabály szerint működő kisebbségi önkormányzatok saját hatáskörükben dönthettek volna saját kultúrájuk, saját iskolarendszerük, anyanyelvi tájékoztatásuk, valamint a legalább öt százalékban az adott kisebbség által lakott területen saját anyanyelvhasználatuk ügyeiről. Más ügyekben az önkormányzatoknak az illetékes szervekkel közösen kellett volna meghozniuk döntéseiket. Az önkormányzatok végrehajtó testületed helyi és regionális szinten javasolta létrehozni a tervezet, országos szinten pedig kisebbségi minisztérium felállításával kívánta rendezni ezt a kérdést. A kisebbségi önkormányzati rendszer költségvetési finanszírozással működött volna. Az állam többi intézményével való kapcsolatokat külön törvényben kívánták a javaslat készítői rögzíteni. Az önkormányzati fejezetben a javaslattevők elfelejtették kifejteni a kisebbségi régiók igazgatásához való jog értelmezését. A javaslat szövegezése több helyen meglehetősen hézagos maradt. Érződött rajta az akkor éppen záró szakaszába érkezett 1993. évi magyarországi kisebbségi törvény szellemiségének a hatása, de kevés nyomát látni a Vajdasági Magyar Demokratikus Közösség nagy publicitást kapott első autonómiatervezetének. A javaslat igyekezett szervesen beágyazni az önkormányzati rendszert a szlovákiai kormányzati és törvényhozási intézményrendszerbe. Az önkormányzati választásokra vonatkozó kezdeményezésről a Szlovák Nemzeti Tanácsnak kellett volna döntenie, a regionális szintű önkormányzatokat összhangba kellett volna hozni a közigazgatási egységekkel. A választási előkészületeket a Központi Választási Bizottság ellenőrizte volna, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Kisebbségi és Etnikai Ügyeinek Minisztériuma (Kisebbségi Minisztérium) pedig valamennyi kisebbség közös országos kormányzati-végrehajtó intézménye lett volna. Az MKDM 1993. februári javaslatában25 a kisebbségek által választott Országos Tanács jogköreit a 16. cikkben túlságosan, már-már semmitmondóan általánosan fogalmazták meg a dokumentum készítői: pl. „kisebbségek érdé
