Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Szarka László: Kisebbségi többpártrendszer és közösségépítés (A szlovákiai magyar politikai pártok működése 1989 - 1998)

Kisebbségi többpártrendszer és közösségépítés 87

gyakorlatnak nem tudott gátat szabni. A nyelvi jogok felemás megfogalmazása, a szuverenitás és integritás veszélyeztetésére történő utalásokra hivatkozva pedig könnyűszerrel kriminalizálhatóak a kisebbségi magyar autonómiatörekvések. A három kisebbségi magyar parlamenti párt, illetve mozgalom politikai programjaiban kezdettől fogva jelen volt az önkormányzatiság kívánalma. Ezek a politikai programok azonban nem tisztáztak olyan alapvető kérdéseket, hogy az autonómia általuk eszményinek tartott megvalósítását hogyan kívánják összeegyeztetni azzal a konszociációs típusú modellel, amely a kormányzati és törvényhozói munkában, az állami, a szak- és helyi közigazgatásban egyaránt arányos vagy legalábbis méltányos részvételt és döntési pozíciókat követelt a kisebbség képviselői számára.20

3.1. Az FMK autonómiaprogramja

Tény, hogy még a konszociációs modell iránt elkötelezett FMK is azonnal állást foglalt a kisebbségi önkormányzati modellel kapcsolatban. Ezeknek a korai állásfoglalásoknak a legfőbb elemei azután bekerültek az MKP Gazdag kisebbséget című nemzeti kisebbségi programjába. Az FMK 1990. január 19-i első programnyilatkozata a kollektív jogok törvénybe iktatása mellett arra helyezte a hangsúlyt, hogy „nemzeti kisebbségeknek el kell érniük a kultúra (ezen belül az iskolaügy) terén a teljes önrendelkezést”. Ez a program szerint azt jelentette volna, hogy rövid időn belül meg kívánták teremteni „a csehszlovákiai magyarok teljes oktatási rendszerét a bölcsődétől a felsőoktatásig”. Ennél is általánosabb érvényű az önigazgatás igenlése abban a dokumentumban, amelyet az FMK és a szlovákiai rendszerváltást levezénylő mozgalom, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen képviselői közösen fogadtak el. „A nemzetek, nemzeti kisebbségek és etnikumok kollektív jogaiból kiindulva önigazgatás illeti meg azokat minden olyan kérdésben, amely kizárólag őket érinti, továbbá egyenjogú, közös döntésre jogosultak minden olyan kérdésben, amely őket is érinti.”21 Ez a közös magyar-szlovák dokumentum az önkormányzati

modellt csupán a kultúra és az oktatás terén tekinti legitim, illetve reális politikai célnak.

Az 1992. január 25-i dunaszerdahelyi VIII. közgyűlésen elfogadott nemzeti kisebbségi program Kisebbségi önkormányzat című II. része bizonyos értelemben irányváltást jelentett a korábbi vegyes modellhez képest, jóllehet az MPP továbbra sem kívánta elkötelezni magát egyetlen kizárólagos modell mellett. Ezért olyan rendszer kialakítását tűzték ki célul, amely „elemeinek együttes hatása hozhatja meg azt az eredményt, amit egy kisebbségi önkormányzati modell működésétől remélnénk”.22 Valószínűleg a párt vezetésén belüli liberális és nemzeti orientáltságú frakciók hangsúlykülönbségei jelentették a program önkormányzati részére jellemző ellentmondások alapját. Egyrészt ugyanis az önkormányzati modellt továbbra is csak részleges megoldásnak tekintette a II. rész bevezetője, alig pár sorral lejjebb - a konszociációs modell kritikája és elutasítása után - viszont szó szerint a következő célmeghatározás került be az MPP kisebbségi programjába: „Véleményünk szerint az a megoldás, amely nem csorbítja a kormányzat jogait, ugyanakkor kielégítheti az eddig csupán homályosan megfogalmazott kisebbségi autonómia-igényt, a kisebbségi önkormányzatok létrehozása.”23

A kisebbségi önkormányzatiság megvalósításának intézményes keretfeltételei között a program a területi önkormányzatiság illetékességi jogkörének szélesítését, a regionális önkormányzatok és a régiók közötti egyezető mechanizmusok kialakítását éppúgy szükségesnek tartotta, mint az állami közigazgatás reformját, a kisebbségi gazdasági, társadalmi, érdekvédelmi és kulturális szerveződések megerősödését, a kisebbségi pártok valódi politikai pártként való működését.

Az MPP későbbi programdokumentumaiban is megmaradtak a vegyes modellre jellemző pragmatikus megoldási elképzelések. A szlovák alkotmány 66. cikkében biztosított önkormányzati társulási lehetőségre építve a párt kezdettől fogva támogatta például a Csallóközi Falvak és Városok Társulásának létrejöttét, amely a magyar többségi szlovákiai régiók közül az első ilyen társulás volt, amelyen belül az