Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Szarka László: Kisebbségi többpártrendszer és közösségépítés (A szlovákiai magyar politikai pártok működése 1989 - 1998)
86 Szarka László mozgalmai alapvetően a politikai és jogi önvédelem, illetve a sérelmi politika koordinátái között mozogtak. A kisebbségi magyar autonómia - mint fogalmilag és politikailag körülhatárolatlan optimális jogintézmény — természetesen már a pártállami periódusban is szerepelt a kisebbségi programokban, hiszen 1918 óta a magyar politikai törekvések tengelyében mindig is ott volt a nemzeti önkormányzat követelése. A Cseh-Szlovákia kettéválását eredményező nemzeti szegregációs folyamatban is több volt a szlovákiai magyarok vesztesége, mint nyeresége: a prágai szövetségi parlamenti és kormányzati háttér ugyan az 1989-1992 közötti időszakban is igen gyengének bizonyult, a szlovákiai radikális nacionalizmust azonban a szövetségi szint ideig-óráig képes volt féken tartani, illetve a szétválás körüli huzavonákkal elfoglalni. Ugyanakkor a szövetségi törvényhozás szintjén a kisebbségi jogalkotásban a kisebbségeknek még a leginkább borúlátó várakozásaikban is csalódniuk kellett, amikor például a Szövetségi Gyűlés 1991. január 9-én - az 1968. évi nemzetiségi törvényt érvénytelenítve - a kisebbségi képviselők tiltakozása ellenére elfogadta a korábbi joggyakorlathoz képest visszalépést jelentő emberi jogi alkotmánylevelet. Ennek ellenére a magyar kisebbségi pártok mindvégig ragaszkodtak a szövetségi állam fennmaradásához, a kisebbségi pártok az ország kettéválasztása során a népszavazás kiírását tartották volna az egyedüli legitim eljárásnak, s annak elmaradása miatt mindvégig tiltakoztak. Az 1991 őszén kiéleződött cseh-szloák vitában az Együttélés és az MKDM prágai képviselői klubja népszavazási kezdeményezést nyújtott be a Szövetségi Gyűlés mindkét kamarájában a következő szöveggel. „Kívánja-e a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságnak mint a nemzetközi jog szubjektumának jogfolytonosságát, amelyben teljes mértékben tiszteletben tartják a nemzetek, a nemzeti és etnikai kisebbségek önrendelkezési jogát, amely a köztársasági és tartományi önigazgatásban, területi és kulturális autonómiában nyilvánulna meg?”18 A magyar népszavazási kezdeményezés elutasítása, figyelmen kívül hagyása híven tükrözte a felbomlófélben levő cseh-szlovák föderációban a kisebbségek megoldatlan jogi státusát. Ugyanakkor megmutatta azt a távolságot is, amely az ország kettéválasztására készülő cseh és szlovák képviselőket a kisebbségi autonómiák gondolatának tudomásulvételétől elválasztotta. Az önálló Szlovákia alkotmányát az önállóság kikiáltása előtt négy hónappal, 1992. szeptember 1-jén fogadta el a Szlovák Nemzeti Tanács. Az alaptörvény sokat vitatott preambuluma szerint a törvényhozók a „Mi, a szlovák nemzet” formában kifejezett kollektív jogalany „történelmi örökségre”, a „nemzeti önrendelkezés természetes jogára” hivatkozva „a Szlovák Köztársaság területén élő nemzetiségi kisebbségek és etnikai csoportok tagjaival közösen”, az ily módon kibővített jogalany („tehát mi, a Szlovák Köztársaság polgárai”) nevében fogadták el az 1993. január 1-jén kikiáltott Szlovák Köztársaság alkotmányát. Az alkotmány 34. cikkének 3. bekezdése a következőképpen írja le a nemzetiségi jogok érvényesülésének határait: „A nemzetiségi kisebbségekhez és etnikai csoportokhoz tartozó állampolgárok számára a jelen alkotmányban szavatolt jogok gyakorlása nem irányulhat a Szlovák Köztársaság szuverenitásának és területi integritásának veszélyeztetéséhez, valamint többi lakosának diszkriminálásához.” Az alkotmány fontos eleme a területi önkormányzati rendszerről rendelkező negyedik fejezet, jóllehet a területi önkormányzatiság intézményrendszere a regionális önkormányzatokról szóló törvény hiányában az 1990-es években nem is tudott kiépülni. A területi önkormányzatiság alapját jelentő község jogait szabályozó rendelkezések egyike, nevezetesen a 66. cikk explicite lehetővé teszi a szabad társulást: „A községnek jogában áll más községekkel társulni a közös érdeket képező ügyekben.”19 A szlovák alkotmányról az elmúlt években több esetben is kiderült, hogy az általa biztosított alapjogok törvényi és rendeleti úton megkerülhetők. A kisebbségi rendelkezések többségéről is bebizonyosodott, hogy a nacionalista
