Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Szarka László: Kisebbségi többpártrendszer és közösségépítés (A szlovákiai magyar politikai pártok működése 1989 - 1998)
Kisebbségi többpártrendszer és közösségépítés 85 alighanem összefüggött a komáromi nagygyűlés kapcsán keltett hisztérikus többségi reakciókkal, a mindenfajta kisebbségi autonómiát államellenes megnyilatkozásnak tekintő vélekedések felerősödésével.16 1994-1998 között az MKDM saját arculatát nem csupán megőrizve, hanem különösen a parlamenti munkában egyre inkább egyfajta centrumszerepet vállalva a három magyar parlamenti párt közül a legnagyobb támogatottságra tett szert. Ebben az MPP stagnálása mellett az Együttélés komáromi nagygyűlésig tartó kisebbségi jogi és etnopolitikai offenzívájának kifulladása, az 1994. évi magyarországi kormányváltás után a budapesti kormány „határon túli magyar politikájában” végbement hangsúly-eltolódás egyaránt közrejátszott. A legfontosabb azonban mégis a Mečiar ellen szerveződő szlovákiai ellenzéki koalíció részéről tanúsított érdeklődés, majd rokonszenv volt, amely Bugár Béla politikai irányvonalát fogadta, amelyet egyes elemzők középutas, kompromisszumokra hajló magatartásként értékeltek, valójában azonban inkább egyfajta politikai centrum kiépítése kezdődött el, amely a három parlamenti magyar párt egyesülését is jelentősen előmozdíthatta. Az 1994. évi választási Magyar Koalíción belüli együttműködés a harmadik Mečiar-kormány idején a parlamenti munkában, a komáromi nagygyűlések előkészítésében és levezénylésében, az európai fórumok folyamatos tájékoztatásában, a magyar-magyar együttműködés intézményesülési folyamatában egyre inkább elmélyült. Ez a belső feszültségektől, vitáktól sem mentes folyamat alapozta meg azt a külső tényezők által felgyorsított döntést, amely 1998-ban a pártegyesüléshez vezetett. 2.4. Kísérleti pártok, pártkezdeményezések A kisebbségi magyar pártok sorában meg kell még említenünk a Popély Gyula által 1991 nyarán életre hívott Magyar Néppártot. Az Együttélésből kilépett, illetve az MKDM-ből korábban kizárt képviselők kezdeményezése - a nyelvtörvény magyar képviselők által való elfogadását, az elvtelenség határát súroló kompromisszumokat bírálva - egyszerre kívánt lehetőséget kínálni a radikális nemzeti kisebbségi politizálásra, másrészt a néppárti ambíciókat komolyan véve integrálni próbálta a többi párt és mozgalom nemzeti orientációjú erőit és azt a szavazóbázist, amely számára a keresztény és a nemzeti érdekek védelme jelentette a legfontosabb politikai értéket. A párt programja mindazonáltal megmaradt az általánosságok szintjén, az 1992—1994. évi választásokon a kettes, illetve hármas magyar koalíció listáján való jelöltállítás eredménytelensége pedig megakadályozta a pártalapítókat abban, hogy nézeteik parlamenti publicitást kapjanak.17 A Néppárt kudarca egyszersmind azt is jelezte, hogy a szavazóbázis által is szorgalmazott egyesülést már 1991-ben sem lehetett kívülről, új pártok alapításával véghezvinni, az egyesülés csak a három parlamenti párt belső megállapodásán alapulhatott. A harmadik Mečiar-kormány második évében, 1995 őszén a szlovák államfő hathatós támogatásával alakult meg a Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és a Jólétért (MNMJ) nevet viselő, önmagát baloldaliként feltüntető mozgalom. Vezetője az Együttélésből kizárt Gyimesi György, illetve a Husák-korszak Csemadok-főtikára, György István volt. A mozgalom az 1998. évi választási bukás után eltűnni látszott a politikai süllyesztőben, de 2001-ben Gyimesi György vezetésével Magyar Szocialisták Pártja néven újraszerveződött, miközben a Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és a Jólétért másik utódpártja, a Szlovákiai Magyar Szocialisták Pártja is tovább létezik György István vezetésével. 3. KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS, ÖNKORMÁNYZATISÁG, AUTONÓMIATERVEK A kelet-közép-európai rendszerváltozás a térség magyar kisebbségeit ugyan nem találta teljesen felkészületlenül a politikai változások iránti fogékonyság tekintetében, de a politikai programok és célok tisztázását, megfogalmazását valójában tiszta lappal kellett kezdeni. A nyolcvanas évek ellenzéki magyar kisebbségi
