Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Szarka László: Kisebbségi többpártrendszer és közösségépítés (A szlovákiai magyar politikai pártok működése 1989 - 1998)
80 Szarka László a két világháború közötti nemzetállami reflexeket tükrözték, s ez a nyelvi, oktatási jogok területén igen sok konfliktussal járt a kilencvenes években. Mindazonáltal az európai integrációs folyamat felgyorsulása, a kisebbségi kérdés kezelésének fokozatosan kialakuló új nemzetközi normarendszere, a kisebbségi pártok kormányzati szerepvállalása, valamint az államhatárok egyre akadálytalanabb átjárhatósága nyomán a fordulat első évtizedét egyre inkább egyfajta átmeneti periódusként értékelhetjük. Jóllehet a régió országaiban még ma is távoli perspektívának tűnhet a többségi és kisebbségi társadalmak közötti partneri viszony kialakítása és a nemzetállami keretek lebontása, mégis egyre inkább érzékelhető az elmozdulás ebben az irányban. Az 1989-1990. évi kelet-közép-európai rendszerváltozások sorában a berlini fal leomlását követően az 1989. november 17-i prágai diáktüntetéssel, a prágai üzemek sztrájkfelhívásával elkezdődött csehszlovákiai fordulat volt az utolsó a szovjet blokk nyugati régiójában. Az Alexander Dubček nevéhez kötődő 1968—1969. évi reformkísérlet elfojtása után hatalomra került és két évtizeden keresztül korlátlan hatalommal rendelkező Husák-rezsim napok alatt összeomlott. A csehszlovák rendszerváltás politikai elitje a Charta 77 és más politikai, környezetvédelmi, egyházi ellenzéki mozgalmak híveiből és képviselőiből, az 1968. évi reformkommunistákból, illetve Csehszlovákia Kommunista Pártja igen mérsékelt reformszámyának vezetőiből szerveződött meg. A Václav Havel és Jirí Dienstbier vezette csehországi Polgári Fórum (OF) és a Fedor Gál, Ján Budaj, Milan Kňažko vezette szlovákiai Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) mozgalom gyüjtőpártként jött létre 1989 novemberében.2 Az alábbiakban az 1989-1998 közötti évek szlovákiai magyar pártpolitikai fejlődését vizsgálva három kérdéskörre korlátozódva elemezzük az 1989-től a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) megalakulásig terjedő időszakot: — Milyen belső és külső okok játszottak közre abban, hogy a vizsgált időszakban három parlamenti és két parlamenten kívüli kisebbségi magyar párt is létrejött? Milyen előnyei és hátrányai voltak ennek a rövid életű kisebbségi többpártrendszernek? A politikai programok és a konkrét politikai lépések szintjén milyen rokon és eltérő vonások jellemezték a Független Magyar Kezdeményezés (FMK), az Együttélés Politikai Mozgalom (EPM) és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) tevékenységét, s milyen együttműködési formák alakultak ki közöttük?- Hogyan viszonyultak a kisebbségi közösségépítést és a közösségi jogok érvényesítését leginkább elősegítő önkormányzati modell lehetőségéhez, milyen autonómiaelképzeléseik voltak, s azokat mennyire sikerült egyeztetniük?- S végül a harmadik Mečiar-kormány (1994—1998) nyíltan kisebbségellenes politikájának hatására miként változott meg a három párt viszonya egymáshoz, a szlovák pártokhoz, és ezek a változások mennyiben befolyásolták az 1998. évi pártegyesülést? 2. A KISEBBSÉGI MAGYAR TÖBBPÁRTRENDSZER KIALAKULÁSA Történelmi tény, hogy az 1989. november 18- án Vágsellyén megalakult a Független Magyar Kezdeményezés volt az első fordulat utáni politikai mozgalom Csehszlovákiában. A Jogvédő Bizottság munkájában is aktív szerepet vállaló Tóth Károly, A. Nagy László, valamint Öllös László, Gyurovszky László és mások már huzamosabb ideje kapcsolatban álltak a szlovákiai ellenzéki csoportokkal, értelmiségiekkel. A vágsellyei alakuló ülésen a visszaemlékezések tanúsága szerint egyedül Tóth Károly szorgalmazta a mozgalom politikai pártként való beindítását, a többiek a pártállami évek ellenzéki mozgalmainak mintáit kívánták követni. Az FMK - értesülve a prágai eseményekről - Szlovákiából elsőként üdvözölte a Polgári Fórum megalakulását. Az FMK első politikai önmeghatározásaként értékelhető november 20-i nyilatkozatában a mozgalom legfontosabb aktuálpolitikai célját és az azok eléréséhez alkalmas módszert a következőképpen fogalmaz-
