Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Szarka László: Kisebbségi többpártrendszer és közösségépítés (A szlovákiai magyar politikai pártok működése 1989 - 1998)
Kisebbségi többpártrendszer és közösségépítés 81 ta meg: „...az alulról építkező demokratizációs folyamat támogatása Csehszlovákiában, az össztársadalmi dialógusba való bekapcsolódás, a magyar nemzeti kisebbség képviselete ebben a párbeszédben”.3 Az FMK ugyanezen a napon csatlakozott a szlovákiai rendszerváltást gyűjtőpártjához, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomhoz, jelezve, hogy a mozgalom céljai közt a demokratikus átalakulást tekinti elsődlegesnek, s ebben a többségi mozgalmakkal való szoros együttműködést tartja a leginkább járható útnak. 2.1. Az FMK (MPP) konszociációs modellje A fordulat utáni első hónapok forradalmi lendületében az FMK által választott stratégia és taktika kétségkívül eredményesnek bizonyult, hiszen számos szlovákiai kormányzati, parlamenti, közigazgatási pozíciót sikerült a mozgalom jelöltjeivel betölteni. Azt is sikerként lehetett elkönyvelni, hogy a fordulat után jelentkezett különböző szlovákiai politikai áramlatok közül a nacionalista-soviniszta erők kezdetben nem jutottak meghatározó szerephez, ami főként annak volt köszönhető, hogy különösen a csúcsvezetés, illetve az alapszervezetek lokális szintjén szoros együttműködés alakult ki a VPN és az FMK képviselői között. Az önálló kisebbségi politizálás feladásának kockázataival azonban hamarosan az FMK-nak is szembesülnie kellett. Az FMK által a szövetségi kormány nemzetiségi miniszteri posztjára jelölt Duray Miklóst ugyanis a Prágában folyó tárgyalásokon a megbízott miniszterelnök, Marián Čalfa vétója nyomán a Polgári Fórum és a VPN képviselői sem támogatták, mi több, a nemzetiségi tárca ötletét s vele a kisebbségi kérdés föderatív szintre emelésének koncepcióját is elvetették.4 A szlovák többség és a magyar kisebbség politikai elitjeinek új típusú stratégiai partnerségét kívánta körvonalazni a két mozgalom 1990. január 21-én közreadott közös nyilatkozata, amely a nemzeti és etnikai csoportok jogainak liberális doktrínáján felülemelkedve a nemzeti közösségek kollektív jogainak elismeréséből kiindulva a kisebbségek önigazgatáshoz való jogát is deklarálta. „A nemzetek, nemzeti kisebbségek és etnikumok kollektív jogaiból kiindulva önigazgatás illeti meg azokat minden olyan kérdésben, amely kizárólag őket érinti, továbbá egyenjogú, közös döntésre jogosultak minden olyan kérdésben, amely őket is érinti.”5 A rendszerváltás utáni Szlovákiában az első új politikai pártként 1990. február 27-én bejegyzett mozgalom első közgyűlésére Komáromban került sor február 23-24-én, ahol Tóth Károlyt választották az FMK elnökévé. Egy hónappal később, március 31-én a tornaijai közgyűlés arról döntött, hogy a VPN-nel közös választási listát állít a júniusi parlamenti választásokra. Az FMK a többségi nemzet demokratikus erőivel közös kormányzás konszociális modelljét igyekezett meghonosítani a fordulatot követő változások kiszámíthatatlanul szeszélyes és gyorsan polarizálódó pártpolitikai viszonyai közepette. A kezdeti egységes fellépés folytatásának lehetőségét a szlovák politikai élet erőteljes differenciálódása, a szélsőséges nacionalizmus jelentkezése éppúgy megkérdőjelezte, mint az 1990 tavaszán megalakuló két másik magyar politikai mozgalom - az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom - gyors térhódítása. Az FMK liberális világképére, a kisebbségi kérdés multikulturális megközelítésére épülő távlati elképzelésekről, racionális megközelítésekről, helyzetelemzésekről rövid időn belül kiderült, hogy nem igazán alkalmasak az egyre sűrűbben jelentkező konfliktushelyeztek kezelésére. A többségi pártok kivétel nélkül a nemzetállami legitimációs bázis felé kezdtek közelíteni, amit a permanenssé vált cseh-szlovák államjogi válság még inkább felgyorsított. Az 1990. június 8-9-i parlamenti választások ugyan még a VPN és FMK koalíciójának 29 százalékos győzelmét hozták, a nyelvtörvény körül kiéleződött politikai küzdelmek már jelezték a koraszülött konszociális modell tartalékainak gyors kimerülését. A VPN 1991. évi felbomlása, a Mečiar vezetésével létrejött Demokratikus Szlovákiért Mozgalom (HZDS) fokozatos térnyerése, valamint a csehszlovák állam kettéválásával végződött államjogi krízishelyzet teljességgel alkalmatlannak bizonyult
