Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Grendel Lajos: Irodalom, könyvkiadás
GRENDEL LAJOS IRODALOM, KÖNYVKIADÁS Kulcsszavak: Irodalmi élet, könyvkiadás, irodalmi folyóiratok, irodalmi dijak. 1. BEVEZETÉS A rendszerváltást megelőző két évtized irodalmi életét Csehszlovákiában az 1968-as szovjet inváziót követő neosztalinista kurzus kötötte gúzsba. A Csehszlovák írószövetségen végigsöprő tisztogatási hullám nem kímélte a szövetség magyar szekcióját sem. Az eufemisztikusan normalizációnak nevezett boszorkányüldözés során több jeles csehszlovákiai magyar írónak függesztették fel tagságát, néhányukat kizárták a szövetségből, míg mások emigráltak (Monoszlóy Dezső) vagy a nyolcvanas években Magyarországra költöztek (Varga Imre, Tóth László, Krausz Tivadar). A csehországi rendteremtéstől eltérően azonban a szlovákiai kevésbé volt brutális, így a megbélyegzett és publikációs tilalommal sújtott írók a hetvenes évek második felétől fokozatosan visszatérhettek az irodalmi életbe, s müveik - bár nem egy esetben megcsonkítva - megjelenhettek. Az 1968 táján induló fiatal nemzedéket a politikai-ideológiai támadások viszonylag hoszszú ideig elkerülték. Őket a nyolcvanas évek elején kerítették sorra. Pályájukat derékba törni azonban már nem tudta a hatalom. A szlovákiai magyar írók közösségén belüli további differenciálódást és szemléletváltozást előlegezte meg az 1983-ban Iródia néven - Hodossy Gyula és néhány más pályakezdő irodalmár által - kezdeményezett informális, a hivatalos struktúrákat megkerülő mozgalom, melyet három évig tűrt meg a hatalom, majd Fiatal írók Köre néven megpróbált integrálni a Szlovák írószövetség magyar szekciójába. A magyar szekció különféle rendezvényeit, szimpóziumait, kerekasztal-beszélgetéseit a nyolcvanas évek közepétől egyre inkább a nézetek pluralizmusából eredő nyílt s az irodalompolitikával szemben is kritikus viták jellemezték. 1987 tavaszán a magyar szekció tisztújító közgyűlésén az új vezetőség megválasztásánál már többé-kevésbé a tagság akarata érvényesült a pártközpont jelöltjeivel szemben. Ennek a többéves erjedésnek, nemzedéki és művészi-világnézeti sokszínűségnek köszönhető, hogy az 1989-es rendszerváltás szervezeti szempontból nem érte felkészületlenül a szlovákiai magyar írókat. A Csehszlovák és a Szlovák írószövetség 1989. decemberi felbomlását követően már a következő hónapban létrejött a független, önálló jogi személyként bejegyzett Csehszlovákiai Magyar írók Társasága (1993- tól Szlovákiai Magyar írók Társasága). Elnöke Grendel Lajos lett, tagsága a Szlovákiából Magyarországra vagy Nyugatra települt írókkal bővült ki, sőt az új szervezet alapszabálya azt is lehetővé tette, hogy a korszak két élvonalbeli szlovák íróját, Rudolf Slobodát és Peter Pišťaneket is hamarosan tagjának tekinthette. Másfelől azonban az is igaz, hogy az íróasztalfiókokból nem kerültek elő igazán értékes kéziratok. A régebbi, addig lappangó kéziratok közül Fábry Zoltán Üresjárat 1945-1948 című naplója még 1991-ben megjelent, akárcsak - s most már csonkítatlanul - Monoszlóy Dezső regénye, A milliomos halála is. A Csehszlovákiai Magyar írók Társaságát a megalakulását követő első években egyre inkább az a nemzedéki feszültség osztotta meg, amely különösen a Hizsnyai Zoltán kezdeményezte Fábry-revízió (Vízilovak és más tetemállatok. Irodalmi Szemle, 1991. 7. sz.) után éleződött, majd robbant ki elemi erővel a Társaság
