Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Grendel Lajos: Irodalom, könyvkiadás
448 Grendel Lajos 1992-es tavaszi közgyűlésén. Ezeknek a szemléleti és művészetfilozófiái ellentéteknek a gyökerei a pártállami idők mélyére nyúltak viszsza, s a szlovákiai magyarság politikai (konzervatív-népi és liberális) megosztottságát tükrözték. Elsőként a Cselényi-Tőzsér nemzedék, majd az Egyszemű éjszaka című versantológia nemzedéke, végül pedig az Iródia nemzedéke érezte szűk horizontúnak azt a kisebbségi, küldetéses-messianisztikus irodalmi modellt, amely - akár a művészi érték rovására is - az irodalmi művek közösségmegtartó szerepét hangsúlyozta, s az írói alkotómunkát mindenekelőtt a (szlovákiai magyar) közösség szolgálatának tekintette, s ily módon, akarva-akaratlanul, a dilettantizmust és a művészi igénytelenséget is megtűrte. Az írói-művészi autonómiának és az alkotás szabadságának igénye már a pártállam évtizedeiben is időről időre vitákat lobbantott föl, a konfliktus azonban - magától értetődően - csupán a lassan és súlyos belpolitikai küzdelmek közepette formálódó demokratikus jogállam keretei között artikulálódhatott teljes mélységében és szélességében. Sajnos, a nagyobb kiadói szabadság, a kedvezőbb és a cenzúrától immár nem háborgatott publikációs lehetőségek újratermelték a dilettantizmust, most már nem annyira az idősebb, mint inkább a fiatalabb nemzedékek soraiban. Az 1992-es tavaszi közgyűlés ezért lett a Csehszlovákiai Magyar írók Társasága történetének legkritikusabb pillanata. A közgyűlést követően azonban a Társaság mégsem szakadt ketté, hanem platformokra oszlott, vezetését pedig a következő két évre ideiglenes ügyvivői testületre bízta. A tagságot megosztó ellentétek hosszabb időre konzerválódtak, s a Társaság tevékenysége csupán a kilencvenes évek második felében élénkült meg újra, az évtized elejéhez képest alaposan megváltozott gazdaságitársadalmi viszonyok közepette. Ekkorra nemcsak az irodalom, hanem az írói társaságok és szövetségek presztízse is nagyot zuhant az országban. A mélyen megosztott, eszmei és művészi szempontrendszerét tekintve mélyen differenciálódott irodalmi élet eseményei inkább a könyvkiadók és a folyóiratok körül kialakult alkotói műhelyekben bontakoztak ki. A szlovákiai írószövetségek szerepe - ha nem is jelentéktelenedett el teljesen — vagy szimbolikussá vált, vagy - jobbik esetben - az írói érdekvédelem irányába mozdult el. Míg a nyolcvanas és a kilencvenes években a szlovákiai magyar lírában és prózában végbement egyfajta érték- és beszédmódváltás a késő modernizmus, illetve a posztmodem jegyében, az irodalmi művek recepciója esetlegessé, felszínessé, alkalmivá vált. Ez a tendencia súlyosan ártott a szlovákiai magyar irodalom fejlődésének, s kedvezett a dilettantizmus újbóli elburjánzásának. Ennek a sivár állapotnak végül is egy új, szakmailag felkészült, s immár Magyarországon is tekintélynek örvendő nemzedék fellépése vetett véget a kilencvenes évek végén (Németh Zoltán, Benyovszky Krisztián, H. Nagy Péter, Keserű József, Kocur László és mások). A szerep- és identitáskeresés gyötrelmei a Szlovákiai Magyar írók Társaságát sem kímélték meg. Helyét és szerepét a szlovákiai magyar irodalmi életben útkeresések és gyakori vezetőcserék után az írói érdekvédelem mellett elsősorban konferenciák, szerzői estek, könyvbemutatók szervezésében, vitadélutánok kezdeményezésében találta meg, melyben a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének folyamatos támogatását is élvezte. A Szlovákiai Magyar írók Társasága 1999- ben szervezte meg első ízben a fiatal írók évenkénti táborát, mely időközben a Fiatal írók Alkotótábora nevet vette föl. Ennek helyszíne az első években Gombaszög volt, 2002 óta pedig Martos. A Fiatal írók Alkotótábora jelenleg a Szlovákiai Magyar írók Társaságának egyetlen nemzetközileg is jegyzett és támogatott rendezvénye. A rendszerváltással megszűnt a csehszlovák-magyar közös könyvkiadási egyezmény, felbomlottak a nagy állami könyvterjesztő vállalatok, így - bár elvileg a szlovákiai magyar könyvkiadók az egész magyar piac részére dolgoztak — a színvonalasabb és értékesebb szépirodalmi művek nehezebben és csak kis példányszámban jutottak el az olvasókhoz. Ehhez a kedvezőtlen trendhez a könyvterjesztők nemegyszer kizárólag kommersz, üzleti szempontú hozzáállása is nagyban hozzájárult, miként az
