Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Varga Sándor: A Csemadok történetének rövid áttekintése
A Csemadok 409 talmi szervek munkájában, és a nemzetiségek problémáinak megoldásában az önigazgatás elve alapján érvényesíthetik akaratukat.” így fogalmazta meg javaslatát a Csemadok. Ezt követően részletesen is kifejtették az egyes lépéseket, amelyek az önigazgatás megvalósulásához vezetnének. Ezen állásfoglalás megjelenése után a szlovák sajtó valóságos rágalomhadjáratba kezdett a Csemadok ellen. A szervezet irodái naponta tucatjával kapták a pocskondiázó névtelen leveleket és a szintén név nélküli telefonhívásokat. Ezek azonban nem akadályozták, sőt még elszántabbá tették a szervezet vezetőit és tagságát a magyarság jogaikért folyó küzdelemben. Mire azonban a nemzetiségek jogait is szabályozó alkotmánytörvény javaslata a parlament elé került, a szovjet csapatok által végrehajtott megszállást követően már ismét visszaállt az egypárti diktatúra rendszere. S ezt a szlovák politikusok arra használták ki, hogy a nemzetiségek önrendelkezési jogaira vonatkozó paragrafusokat gondosan eltávolítsák a jóváhagyásra előterjesztett törvényből. Az 1968-as eseményeket és a szovjet megszállást követően a Csemadokban is elkezdődött az ún. konszolidáció. A vezetésben ismét felülkerekedtek a reformokat elutasító személyek, akik gondoskodtak az 1968-as reformtörekvések szervezőinek és irányítóinak a szervezetből történő kizárásáról. A Csemadokot pedig 1971-ben büntetésből kizárták a Nemzeti Frontból. Ez mindenképpen a szervezet lefokozását jelentette. Választott szerveit ugyan megtarthatta, de a tevékenysége fölötti felügyeletet a kulturális minisztérium egyik osztálya gyakorolta. Az alanyi jogon járó anyagi támogatást ugyan nem vonták meg, de egyre jobban szűkítették. A szervezet elnöki posztját 1971—1980 között ismét Lőrincz Gyula töltötte be, majd tíz éven keresztül, egészen 1991-ig Sidó Zoltán középiskolai tanár, aki abban az időben a prágai Szövetségi Gyűlés tagja volt mint szlovákiai magyar képviselő. A nyolcvanas évek kezdetén a Csemadoktagság körében egyre inkább növekedett az elégedetlenség a magyarságot érő hátrányos megkülönböztetések miatt. Főleg a magyar tannyelvű iskolák összevonását, illetve bezárását sérelmezték, de kifogásolták a magyarországi művészek fellépéseinek betiltását, illetve korlátozását a Csemadok rendezvényein csakúgy, mint a magyar könyvek és sajtótermékek behozatalának korlátozását, valamint sok más intézkedést és tilalmat, amelyek lehetetlenné tették, hogy a Csemadok nyíltan felvethesse a magyarságot érintő égető kérdéseket. Ezt a hangulatot érzékelte a szervezet központi vezetése is, mert 1984-ben testületi döntéssel nyíltan állást foglalt az ellen a készülő törvény ellen, amely a magyar nyelvű oktatást rendkívüli mértékben korlátozta volna, és amely a magyar iskolák rövid időn belüli felszámolásához vezetett volna. Ekkor döbbent rá a hatalom, hogy a Csemadokot felügyelő közhivatal, a kulturális minisztérium egyik osztálya képtelen politikailag kézben tartani a szervezetet. Ezért felmerült, hogy viszszaveszik a Nemzeti Frontba, amelyre végül 1987-ben került sor. Ekkorra már az elégedetlenség a Csemadok-tagság berkeiben olyan méreteket öltött, hogy az ugyanabban az évben megtartott közgyűlésen a felszólalók többsége nyíltan bíráló hangot ütött meg. Az 1989-es rendszerváltás már szinte forrongó hangulatban éri a Csemadok tagságát, amely 1990-ben a helyi szervezetek és az egyes területi szervezetek fokozott aktivitásában nyilvánul meg. Ez az aktivitás ismét kiváltja a szlovák többségi sajtó és egyes szervezetek (Matica slovenská) magyarellenes kampányát. De nemcsak szlovák részről érik támadások a Csemadokot, hanem néhány hazai magyar politikus ugyancsak olyan szellemben nyilatkozik, hogy a Csemadok egy sztálinista kövület, amelyet fel kell oszlatni. Ezzel szemben a tagság erre nem volt hajlandó sem az 1990-es, sem az 1991-es és az 1993-as közgyűlésen. Felmerült az is, hogy a Csemadok alakuljon át politikai párttá vagy mozgalommá. Végül erre sem szánta rá magát a szervezet tagsága. Rászánta viszont arra, hogy 1990-ben saját szervezeti struktúráján épüljön fel egy szlovákiai magyar nemzeti konzervatív párt, a Duray Miklós vezette Együttélés Politikai Mozgalom. Elmondható, hogy a három újonnan alakult szlovákiai magyar párt és mozgalom közül szellemiségében ez állt legközelebb a Csemadok által követett értékekhez.
