Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Varga Sándor: A Csemadok történetének rövid áttekintése
408 Varga Sándor esetében az egyéni túlbuzgóság megnyilatkozásaira is sor került. Ezek következményeként mintegy kétezer Csemadok-tag tiltakozásul kilépett a szervezetből. Elmondható tehát, hogy ugyan a magyar forradalom melletti látványos szolidaritási megnyilatkozásokra nem került sor, de a Csemadok-tagság többségének magatartása arra enged következtetni, hogy csendesen szimpatizált a magyar forradalommal. A hatvanas évek elejére a Csemadok tevékenysége kezd más irányba kiteljesedni. Lassan megszűnnek a pártpropaganda céljait szolgáló tevékenységi formák, és a szervezet egyre inkább a magyar kultúra különböző ágainak a művelésével foglalkozik. Egyre szervezettebb formában folytatódik az öntevékeny színjátszás, megjelennek az irodalmi színpadok. Évente több száz előadást tartanak. Beindul a seregszemlék és fesztiválok rendezése. Legjelentősebb ezek közül a komáromi Jókai-napok országos seregszemle, amely 1964-től kezdődően egészen napjainkig minden év júniusában kerül megrendezésre. Az amatőr színjátszóknak és irodalmi színpadoknak ad lehetőséget a bemutatkozásra és megmérettetésre. Megalapozottabb módszertani háttérrel tovább szerveződnek a népi táncegyüttesek. A rendszeresen működő, magas művészi színvonalat elérő 9-10 együttes mellett kisebb rendszerességgel működő együttesek tucatjai jönnek létre az egyes régiókban. Számuk 1966-ban 182. Ez a csúcsot jelenti, a további években kevesebb a csoportok száma, de száz alá nem csökken. A táncegyüttesek néhány év alatt kinőtték a helyi viszonyokat, és igény mutatkozott nagyobb méretű bemutatkozási lehetőségre. Erre már 1956- ban sor került Losoncon, majd 1957-től évi rendszerességgel megszervezték az országos dal- és táncünnepélyt Zselizen, majd Gombaszögön. Ez utóbbi rendezvény - túllépve a fesztivál kereteit - a szlovákiai magyarok nagyszabású kulturális találkozóhelyévé vált, ahol két nap alatt gyakran több tízezer néző is megfordult. Az országos seregszemlén kívül kialakul a területi járási és körzeti dal- és táncünnepélyek, a Csemadok-napok, az aratási ünnepségek rendszere az adott régióban, szintén sok nézőt és fellépőt vonzva. A hatvanas évek kissé felszabadultabb légkörében egyre több pedagógus és más fiatal értelmiségi kapcsolódik be a Csemadok keretei között folyó kulturális életbe. Az egyes alapszervezetek oldalvizén a hatvanas évek közepétől kialakul az ifjúsági klubmozgalom. A fiatalok szakítani szeretnének az általuk merevnek tartott és túlzottan felülről irányított tevékenységi formákkal. Felszabadultabban szeretnének szórakozni, modem zenére szeretnének táncolni, modem művészetekkel is szeretnének megismerkedni mind az irodalom, mind a képzőművészet terén. A régi Csemadok-tisztségviselők és aktivisták gyanakodva szemlélik az iíjúsági klubok tevékenységét, de a szervezet vezetői között már egyre többen vannak a reformok híveiként számon tartott értelmiségiek, így az ifjúsági klubok a Csemadok helységeiben tarthatják összejöveteleiket. Más legitimációs lehetőség hiányában részeseivé válnak a Csemadok szervezetének. Ennek kicsúcsosodásaként a klubok képviselőit 1968 júniusában meghívják a Csemadok Központi Bizottságának ülésére, amelyen az ő támogatásukkal a reform hívei áttörést hajtanak végre. Új országos elnökséget és új elnököt választanak. A Csemadok új országos elnökévé Dobos László írót, az Irodalmi Szemle című folyóirat főszerkesztőjét választják meg. A Csemadok 1968-ban, a prágai tavasz idején jutott el addigi fejlődésének a csúcsára. Az a vitathatatlan tény, hogy a szlovákiai magyarok ezrei álltak a fegyelmezett szervezeti hálózattal rendelkező szervezet és annak központi vezetése mögött, arra késztette a csehszlovák állami és pártvezetőket, hogy tárgyalópartnerükké fogadják el a szervezetet, és komolyan vegyék javaslatait a nemzetiségi kérdés megoldására. A Csemadok Központi Bizottsága az országban januárban elindult reformtörekvések támogatását az 1968. március 12-én elfogadott állásfoglalásában fejezte ki, amelyben egyúttal javaslatot tett a nemzetiségek önigazgatási igényeinek kielégítésére is. „Olyan nemzetiségi szerveket és intézményeket kell létrehozni, melyek az összállami szervek részeként az egyes nemzetiségek egésze nevében aktívan részt vesznek a politikai, közigazgatási és államha
