Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Varga Sándor: A Csemadok történetének rövid áttekintése
A Csemadok 407 kólái jellegű előadásokat szerveztek a tagság részére, ahol a mezőgazdasági termelés alapkérdéseitől kezdve sütő-főző tanfolyamokon keresztül az orosz nyelvtanfolyamokig több dologgal is foglalkoztak. Ez mai szemmel sok mindenben értelmetlennek tűnik, de az akkori viszonyok között sokan lelkesen vettek részt valamennyi tevékenységben. Külön figyelembe kell venni azt, hogy egy olyan hároméves időszak ért számukra véget, amikor a puszta létezésüket sem ismerték el. A Csemadok létrejöttével immár legitim módon használhatták anyanyelvűket. Az alapszervezetek létrehozhattak színjátszó- és népi tánccsoportokat, énekkarokat. Ezeknek fellépéseket szerveztek, tehát az országon belül utazhattak, egymással találkozhattak, beszélgethettek, eszmét és véleményt cserélhettek. Az ötvenes években a Csemadok egy felszabadultabb, teljesebb életnek lett a megtestesítője és egyben eszköze is. Ha tehát az eseményeket az adott korba ágyazva szemléljük, megérthetjük azokat, akik ma túlélőkként jó érzéssel és nosztalgiával emlékeznek a Csemadok első évtizedére. Ebben azonban valószínűleg szerepet játszik az eltelt idő is, melynek távlatából minden szebbnek tűnik, valamint az a tény is, hogy a mai emlékezők akkor voltak fiatalok. Az azonban mindenképpen megállapítható, hogy a Csemadok a csehszlovák, illetve szlovák politikai vezetők szándéka ellenére igen komoly szerepet játszott a felvidéki magyarság önazonosságának megőrzésében és egyáltalán fennmaradásában. A szervezet szinte a kezdetektől fogva jelentősen hozzájárult a szlovákiai magyarság közösségi tudatának elmélyítéséhez, amely a későbbi évtizedekben vált komoly társadalmi tényezővé. Az évek múlásával a szlovákiai magyarság körében egyre nőtt a nemzetiségi politika gyakorlatával való elégedetlenség. A Csemadok óhatatlanul is olyan fórummá vált, ahol lecsapódtak a szlovákiai magyarság áldatlan helyzetét feszegető észrevételek. A mindennapi életben ugyanis egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kommunista hatalom a kisebbségi intézményrendszer kiépítését mereven elutasítja, sőt azt a saját ideológiájával szembenállónak tartja. Ez az ellentét egészen 1989-ig végigkísérte a Csemadok működését, amelyben kissé rejtve ugyan, de jól megmutatkozott a többségi nemzetnek ugyan állandóan meglevő, de a háború után népirtással felérő, majd kissé visszafogottabb magyarellenes elfogultsága. Nem sokkal a Csemadok megalakulása után a szervezet létrehozza a magyar kultúra ápolásának további intézményeit. 1951-ben indul a Fáklya című kulturális és politikai havilap kiadása, amelyet 1957. január 1-jétől A Hét című hetilap vált fel. Ez a lap egészen 1995-ig megjelenik, de a legsikeresebb a hatvanas években volt, amikor a példányszáma a 40 ezret is meghaladta. 1953-1955 között a Csemadok nagy sikerrel hivatásos népi táncegyüttest is müködtetetett Népes néven. Valószínűleg az együttes népszerűsége és sikerei váltak gyanússá az éberen figyelő többségi vezetők szemében, és a Csemadok vezetőivel beszüntettették az együttes működését. A Csemadok felügyelete alatt 1953-1956 között működött a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, amelyet szintén elvettek a szervezettől, és egy szlovák könyvkiadóba olvasztottak be. A jelenség egyértelmű és világos: a szlovák vezetők úgy ítélték meg, hogy a magyar kultúra terjesztésének és ezáltal a magyar szervezetnek túl nagy a népszerűsége, s ez a magyar lakosság körében gyengíti a pártköntösbe bújtatott egyeduralmukat. Az 1956-os magyarországi forradalom idején a magyar határ mentén élő csehszlovákiai magyarságot és különösen a Csemadokot a csehszlovák állami és pártszervek egyrészt intenzíven megfigyelték attól tartva, nehogy a forradalmi eszmék ide is átterjedjenek, másrészt igyekeztek felhasználni a forradalomellenes propagandában, illetve a forradalom elleni titkos akcióikban. Elvárták a Csemadok szerveitől és szervezeteitől, hogy nyilatkozatokban ítéljék el a magyarországi forradalmat, azt természetesen ellenforradalomnak bélyegezve. A szigorú megfigyelés és politikai nyomás ellenére a Csemadok-alapszervezetek jelentős része elszabotálta a nyilatkozattételt, és passzivitásba ment át. A központi vezetőség pedig igyekezett az elvárásoknak megfelelni. Elítélően nyilatkozott a magyar forradalomról, és dicsőítette a szovjet beavatkozást. Egyes tisztségviselők
