Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Tóth Károly: A magyar intézményrendszer fejlődése
250 Tóth Károly 2. A RENDSZERVÁLTÁS SZERVEZETEI ÉS AZOK JELLEMZŐI Az 1989-es rendszerváltás első politikai szerveződése, a Független Magyar Kezdeményezés (FMK) akár az előzményekhez is sorolható lenne, hiszen az 1989. november 18-án Vágsellyén megalakult szervezet eredetileg a Charta 77- hez hasonló polgári szerveződésként született az 1989 novemberében Csehországban megalakult Demokratikus Kezdeményezés mintájára. Első elnöke Tóth Károly volt, majd 1991-től A. Nagy László vezette a szervezetet. Az FMK 1992-ben Magyar Polgári Párt (MPP) néven politikai párttá alakult. A jogvédelmet szem előtt tartó szerveződés azonban az első pillanattól új irányt vett, és megalakulása után azonnal politikai szerepet vállalt. Az FMK, akárcsak a többi politikai mozgalom a rendszerváltás éveiben, fontos szerepet játszott a civil szféra kialakításában.10 A másik szervezet, amely szintén a rendszerváltás első napjaiban alakult meg, és aktívan bekapcsolódott a diákok által szervezett akciókba, a Magyar Diákszövetség volt." A Berényi József, Szép Attila, Vörös Péter, Somogyi Szilárd, Pál Tibor és mások által fémjelzett szervezet a későbbiekben Diákhálózat néven Udvardi Péter vezetésével civil szerveződésként (elsősorban egyetemi diákszervezetként) fejtette ki tevékenységét. Máig létezik, és jelenleg a magyar egyetemisták mellett a középiskolás diákok körében is fontos szerepet játszik. November utolsó napjaiban alakult meg a Csehszlovákiai Magyarok Fóruma,12 amely az 1968-as nemzedéket (Dobos László, Szabó Rezső, Rózsa Ernő, Szőke József), illetve a Csemadok reformvonalának képviselőit (Reicher Gellért, Görföl Jenő, Bárdos Gábor) fogta öszsze. 1989 december végén, illetve 1990 elején, amikor a Csemadokot bizonyos erők politikai mozgalommá kívánták átalakítani, beolvadt a Csemadokba. Amikor azonban kiderült, hogy a kulturális szervezet politikai szerepvállalásával elveszítené (nem jelentéktelen) állami támogatását, képviselői az 1990 márciusában megalakult Együttélés Politikai Mozgalomban tűntek fel. Ennek az időszaknak a legfőbb jellemezője az volt, hogy a politikai és a civil aktivitások alig választhatók el egymástól. Az újonnan alakult szerveződések, beleértve a politikai mozgalmakat is, az első pillanattól kezdve civil érdekek és értékek képviseletét is felvállalták. De ugyanígy a külsőleg civil szerveződésként megalakult csoportosulások (Pedagógusok Fóruma, az átalakuló Csemadok stb.) a kezdetektől politikai, érdekvédelmi feladatokat is elláttak. Ma már nehéz megérteni, hogy egy pedagógusokat összefogó szakmai szervezet miért emeli fel hangját direkt politikai kérdésekben, mint ahogy azt sem, hogy egy politikai szervezet, pl. az FMK, miért rendez szakmai konferenciát a dunaszerdahelyi zsidók emlékére. De ez abban az időben teljesen természetes volt. A politikai mozgalmak egyrészt megpróbálták a már létező intézményeket a maguk befolyása alá vonni (Csemadok), másrészt pedig olyan civil szerveződéseket próbáltak létrehozni, amelyek az egyes politikai mozgalmak céljait szolgálták (Márai Sándor Alapítvány, Csehszlovákia Magyar Pedagógusok Szövetsége, Csehszlovákiai Magyar Cserkészszövetség, Fórum Alapítvány, Mécs László Alapítvány, a Demokráciáért és Nyitott Társadalomért Polgári Társulás stb.). Elkezdődött a civil szféra, a szlovákiai magyar intézményrendszer politikai birtoklásáért folyó küzdelem. Megindult az a folyamat, melynek során a politikai elit - a „kisebbségi komplex társadalomépítés” szellemében - maga alá próbálta gyűrni a kisebbségi intézményrendszer egészét, vagy ha ez nem ment, legalább annak legfontosabb szegmenseit, de az is tipikus jelenség volt, hogy a személyi összefonódásokon és átfedéseken keresztül saját intézményrendszert hozott létre. Mindezek ellenére egy idő után minden szervezet (a politikai pártok nem kis bosszúságára) élte a maga életét, fokozatosan függetlenítette magát a politikai befolyástól, sőt olykor a politikai elvárásokkal is szembeszegült. Ennek korlátáit a későbbiekben a támogatások rendszere szabta meg, amely napjainkban is szigorú politikai felügyelet alatt áll. Sajnos, ez így volt és így van ma is, s a megújult vagy
