Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Tóth Károly: A magyar intézményrendszer fejlődése
A magyar intézményrendszer fejlődése 251 újonnan létrejött szervezetekre éppúgy vonatkozik, mint a szlovákiai magyar könyvkiadásra vagy sajtóra. 3. A SZLOVÁKIAI MAGYAR INTÉZMÉNYRENDSZER A SZÁMOK TÜKRÉBEN A szlovákiai magyar szervezetekre vonatkozó hivatalos kimutatás nem létezik Szlovákiában. Ez érthető is, hiszen nemzetiségi alapon nagyon nehéz elkülöníteni az egyes szervezeteket. A Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumában 2002-ben mintegy 24 000 szervezetet jegyeztek, ezekből - akár csak a megnevezések alapján is — nagyon nehéz elkülöníteni a kisebbségi szervezeteket. A helyzetet bonyolítja, hogy az egyes jogi formákat a kerületi hivatalokban kell bejegyeztetni, ami teljesen követhetetlenné teszi a szervezetek identifikálását. A szlovákiai magyar intézményrendszerre vonatkozó első adattár (kataszter) 1999—2001 - ben készült.13 Az adatbázis megjelent az interneten is, és itt folyamatosan aktualizálva vannak az adatok, illetve az adatbázis folyamatosan bővül az új szervezetekkel.14 Az akkori 651 szervezetet magában foglaló adatbázis szerint pusztán az egyharmaduk volt bejegyzett, tehát jogalanyisággal bíró szervezet. Ez a tény elgondolkoztató, hiszen a rendszerváltás után egy évtizeddel pusztán 189 szervezet volt jogosult arra, hogy pályázhasson, a pályázásnak ugyanis feltétele volt a jogalanyiság. Mindehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a magyar szervezetek száma ennél jóval magasabb volt már ebben az időben is, hiszen csak a Csemadok-alapszervezetek száma kb. 450-re tehető (a felmérésben 252 ilyen szervezet szerepelt). A szlovákiai magyar szervezetek 88,6%-a kulturális szervezetnek, 12,6%-a pedig az oktatásügy területén tevékenykedő szervezetnek vallotta magát. Elenyésző százalékú volt a környezetvédő, szociális, sport, egyházi stb. szervezetek aránya. Területi eloszlásuk szerint a szervezetek mintegy 20%-a a Dunaszerdahelyi járásban működött, 10 százalék fölötti aránnyal jeleskedett még a Komáromi, illetve Ersekújvári járás, viszont a Rimaszombati, a Nagykürtösi és a Rozsnyói járás alig haladta meg az 1%-os arányt, a többiek pedig a 2-7%-os sávba estek. A felmérés szerint a szlovákiai magyar szervezetek 63%-a polgári társulás volt, 12,7%-a alapítványként, 9,3%-a közhasznú szervezetként, 5,8%-a jótékonysági alapként, 9,2%-a pedig egyéb jogi normába sorolható szervezetként működött.15 A következő felmérést az MTA Kisebbségkutató Intézete megbízásából a Fórum Kisebbségkutató Intézet végezte 2003-ban. A Kulturális kataszter 562 szervezetet vizsgált meg, és ezek között már szerepeltek az állami, a kerületi és a települési önkormányzati kulturális intézmények is. Anyagi eszközök híján nem lehetett a teljes intézményrendszert lekérdezni, így a kutatási eredmények csak a belső arányok, a területi megoszlás és az egyes intézmények jellemzői szempontjából érdekesek (Fábri 2004, Lampl-Tóth 2004). A kutatás első ízben mérte fel az állami/önkormányzati, a gazdasági (elsősorban kiadók és lapok) és a civil szervezeteket egyszerre. A mintában nem jelennek meg a Csemadok-alapszervezetek; a Csemadok Országos Választmánya a Csemadok területi választmányaival együtt (mint jogalanyisággal rendelkező intézmények) viszont bekerült a mintába.
