Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Tóth Károly: A magyar intézményrendszer fejlődése
A magyar intézményrendszer fejlődése 249 mozgalom és honismereti kerékpártúrák jelentőségéről. Ezek a mozgalmak a hatvanas évek második felében születtek, és három évtizeden keresztül más-más intenzitással fejtették ki tevékenységüket a hivatalos ideológiától meglehetősen függetlenül. Fontos szerepük volt a helyi és regionális nemzeti értékek és emlékhelyek újrafelfedezésében, illetve a magyarországi kulturális értékek közvetítésében. A klubmozgalom több tízezer embernek jelentett kulturális hátteret. A mozgalmat a Csemadok a nyolcvanas évek elejétől megpróbálta több-kevesebb sikerrel integrálni és pacifikálni, főbb kezdeményezőit pedig marginalizálni (Puntigán 1995; Fonod 1997, 163; Filep-Tóth 1998-2000). A mozgalom kicsúcsosodását a Tóth Lajos szervezte örsújfalui művelődési tábor jelentette (1977-1979), amely éveken keresztül eseményszámba ment a csehszlovákiai magyarok körében: ezekben a táborokban több százan vettek részt. A következő, komoly hatást gyakorló intézmény, az Iródia volt. A fiatal szlovákiai magyar irodalmárok 1983-ban az érsekújvári Csemadok-szervezet mellett egy viszonylag független irodalmi csoportosulást hoztak létre Flodossy Gyula vezetésével. A több éven keresztül működő, mintegy 20-30 fős csoport irodalmi hatása és a pártállami kereteket semmibe vevő magatartása kihatott a kilencvenes évek elejére is. Az irodalmi középnemzedék közül Grendel Lajos, Balia Kálmán és Zalabai Zsigmond vette ki részét az Iródia szakmai háttérmunkájából. Az Iródia 1985-ös betiltása idején már képzőművészeti körrel és tudományos (néprajzi) szakcsoporttal is rendelkezett (Flodossy-Kulcsár 1994). Az általa megjelentetett Iródia Füzetek 17 száma a független kiadványok első irodalmi megnyilvánulása volt.8 A pártállam 1986 után megpróbálta integrálni a csoportot, a pozsonyi Madách Könyv- és Lapkiadóban megjelentetve a nemzedék költőit bemutató Próbaút című antológiát, valamint helyet biztosítva számukra a Főnix Füzetek című könyvsorozatban. A civil szerveződések sorában fontos kezdeményezés volt az Iródiából kinőtt Stúdió Érté, amely 1986 után jelentős központja lett az experimentális irodalmi alkotóknak Csehszlovákiában, később pedig nemzetközi szinten is. A Stúdió Érté máig létezik. A hetvenes és nyolcvanas években a társadalmi-politikai kérdések burkoltan, de néha nyíltan is az irodalmi müvekben vagy az egyes alkotások kapcsán szervezett szakmai vitákban jelentek meg. Az esztétikai és/vagy társadalmi, az individuális és/vagy kollektív alternatívát kínáló irodalmi müvek és szakmai viták már ekkor jól elhatárolható táborokat alakítottak ki az irodalmi életen belül. Grendel Lajos regényei, az individuum és a nemzeti-történeti tudat ötvözetének újfajta irodalmi nyelvközpontú megfogalmazásai a szlovákiai magyar irodalmat egy csapásra az egyetemes magyar irodalom kontextusába helyezték, és ez komoly érvágás volt a belterjes, burkolt kollektivista-ideologisztikus szlovákiai magyar irodalmi felfogás számára. Mindez abban az időben egyfajta nemzedéki problémaként értelmeződött, de a szemléletbeli különbségek a beavatottak számára kitapinthatóak voltak. Komoly fordulópontot jelentett az irodalmi intézményi aktivitások terén a Magyar PEN Klub létrejötte 1989 júniusában. A nemzetközi szerveződéshez kapcsolódó, Balia Kálmán vezette szervezet a prágai és budapesti központ legitimálásával jött létre, és bár csak pár hónapig működött, fontos dokumentumokat tett közzé a bebörtönzött szlovák és cseh írók, közéleti személyiségek védelmében és a szlovákiai magyar intézményeket ért retorziókkal kapcsolatban (Stúdió érté),9 kapcsolatokat alakított ki a szlovák, cseh és magyar írókkal, azokkal, akik fontos szerepet játszottak az 1989 utáni időszakban. Mindezen intézményi kezdeményezések mellett nem szabad megfeledkezni azokról az aktivistákról, akik a Csemadok valamelyik alapszervezetében vagy a Csemadok járási bizottságában, illetve más szervezetekben fejtették ki tevékenységüket, és akik magatartásukkal, értékrendjükkel az adott közösség ébrentartásán fáradoztak. Különösen érvényes ez a tánccsoportokra, amelyek a maguk szellemiségükkel és kapcsolatrendszerükkel szervesen kötődtek az akkoriban Magyarországon is ellenzékinek számító táncházmozgalomhoz.
