Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
László Béla: A magyar oktatásügy
198 László Béla négy magyar tannyelvű gimnázium igazgatójának, Kovács László somorjai, Pék László galántai, Szigeti László párkányi és Tenczel István ipolysági gimnáziumi igazgatónak a leváltása. Ez újabb tiltakozási hullámot indított el, és tíz városban 1995. június 30-án, a tanév utolsó napján tartottak tiltakozó nagygyűlést. A belföldi elutasítás és külföldi politikai nyomás végül a kormányzatot meghátrálásra kényszerítette, és az alternatív iskolák alapítását a szülők választására bízta. Az alternatív oktatás újabb frontális, hatalmi eszközökkel történő bevezetését a szlovákiai magyarság heves ellenállása és a külföldi politikai ráhatás segítségével sikerült megakadályozni. Úgy tűnt, hogy az 1998-as választásokig ez a kormányzat már az alternatív oktatás bevezetését nem tűzi napirendre. A magyar nyelvű oktatás korlátozására, a magyar iskolákkal szembeni intézkedések foganatosítására a kormányzatnak újból a szlovák nyelv elsajátítása körüli problémák felélesztése maradt. Már 1995 szeptemberében a minisztérium újabb tervezetet terjesztett a kormány elé „A szlovák nyelv elsajátítása, színvonalának emelése a nemzetiségileg vegyes lakosságú területek iskoláiban” címmel.50 Ez számos olyan, a hatalomgyakorlás különböző szintjén megvalósítandó intézkedést tartalmaz, amely még három éven át megkeserítette a magyar iskolák életét. A nem szakmai célú ellenőrzések, a magyar nyelvű könyvek használata miatti zaklatások és fegyelmezések, az osztályok számának csökkentései stb., mind-mind megnehezítették a magyar tannyelvű iskolák működését. Közben a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa 1995. november 15-én új törvényt alkotott az államnyelvről (1995. évi 270. számú törvény). A korábbi, 1990-ben a hivatalos nyelvről alkotott törvénytől eltérően ez külön paragrafusban tárgyalja az államnyelv használatát az oktatásügyben. A 4. § (1) bekezdése szerint „Az államnyelv oktatása alap- és középfokon valamennyi iskolában kötelező. Az államnyelvtől eltérő más nyelv oktatási és vizsgáztatási nyelvként külön törvények megszabta mértékben használható”.51 Az (5) bekezdés szerint ezek a rendelkezések „nem vonatkoznak az államnyelv használatára a felsőoktatásban, az államnyelvtől eltérő más nyelveknek tantárgyként való oktatására vagy az államnyelvtől eltérő nyelvnek nevelési és oktatási nyelvként való használatára, sem pedig a felsőoktatásban használt tankönyvekre és oktatási segédanyagokra”. Tehát ez a törvény sem hatott korlátozóan a magyar nyelv oktatására, ugyanis sem a nyelvtörvények, sem az oktatási törvények, sem pedig az alacsonyabb szintű határozatok, rendeletek nem korlátozhatták az alkotmányban rögzített jogokat (a nemzeti kisebbségek vagy etnikai csoportok nyelvükön történő műveltséghez való jogát) a törvény által szabályozott feltételek mellett.52 A választási időszak végén, 1998 tavaszán már valójában az esedékes parlamenti választások kampányának előszele fuj dogált. A kormánykoalíció tagjait egyre kevésbé tartotta össze a koalíciós megállapodás. Kormánykoalíciós összhang híján a Szlovák Nemzeti Párt még egy próbálkozást tett az alternatív oktatás bevezetésére, melyet az oktatási törvény módosításával szeretett volna elérni. Valószínűleg azzal számolt, hogy a választások közeledtével a szlovák pártok a nacionalista szavazatok megszerzése érdekében engedékenyebbnek mutatkoznak ebben a kérdésben. Szerették volna módosítani az alap- és középiskolák rendszeréről szóló 1984. évi 29. számú hatályos törvényt, amely a 3. § (1) bekezdésében kimondja: „A nevelés és oktatás szlovák nyelven történik. A cseh, magyar, német, lengyel, ukrán (ruszin) nemzetiségű polgároknak nemzeti fejlődésük érdekében joguk van a saját nyelvükön való művelődésre.”53 A beterjesztett törvénymódosítás az említett paragrafus szövege helyett ezt javasolja: (1) E törvény szerinti iskolákban a tanítási nyelv a Szlovák Köztársaság államnyelve. (2) A nemzeti kisebbségekhez és etnikai csoportokhoz tartozó polgároknak biztosítva van az államnyelv elsajátításának joga mellett a saját nyelvükön való művelődés joga igényeik szerint iskolák vagy osztályok alapításával a) saját tanítási nyelvükön, miközben kötelezően államnyelven van oktatva a szlovák nyelv és irodalom, a történelem, a földrajz vagy geográfia tantárgy,
