Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Mészáros Lajos: (Cseh)szlovákia alkotmányos rendszere
130 Mészáros Lajos az volt ebben a törvényben, hogy bizonyos kötelezettségeket írt elő az utódállamok számára a szövetségi parlament képviselőinek a két köztársaság parlamentjeibe való tervezett átadásáról és Csehszlovákia utódállamai számára a csehszlovák felségjelvények használatának megtiltásáról. Ezeknek a rendelkezéseknek a teljesítése már a föderáció szétválasztására vonatkozó legiszlatív eljárás során is kérdéses volt, hiszen a Cseh Köztársaság hamarosan kisajátította a volt Csehszlovákia nemzeti lobogóját. Az is figyelemre méltó alkotmányjogi tény, hogy a csehszlovák szövetségi parlamentként megválasztott testület hozott határozatot a szövetség és önmaga megszűnéséről is. Politikai szempontból túlment a politikai pártok választási programjainak legitimitásán, hiszen egyetlen szlovák párt kivételével akkor még csak meg sem említették Csehszlovákia esetleges szétválását. Elvileg itt merült fel a negatív alkotmányozó hatalom kérdése, nevezetesen az, hogy a szövetségi parlament formálisan jogosult volt-e a föderáció megszűnésének kimondására. Az persze kézenfekvő lett volna, hogy a szétválásról népszavazás döntsön, ám ekkorra a föderáció felszámolása olyan előrehaladott stádiumban volt, hogy semmiképpen sem lehetett népszavazásra bocsátani, miként vitathatatlan az a körülmény is, hogy az államszövetség a megszűnést ellenző szavazatok esetleges többsége esetén sem lett volna fenntartható. Csehszlovákia helyzete 1992. október 1-je és 1992. december 31-e között alkotmányjogi szempontból meglehetősen szokatlan volt, a két jogalany ugyanis más-más kiindulási helyzetben volt. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa 1992. szeptember 1-jén elfogadta az új, független Szlovák Köztársaság Alkotmányát, amely 1992. október 1-jén hatályba lépett annak ellenére, hogy de iure még a csehszlovák államszövetség is létezett. A Cseh Köztársaság Alkotmányát 1992. december 16-án fogadták el, s az csak Csehszlovákia szétválása után, 1993. január 1-jén lépett hatályba. A csehszlovák föderáció felbomlását követően a korábbi tagállamok önállóan építették ki alkotmányos rendszerüket. 1993. január 1-jével Szlovákia alkotmányos életének új időszaka vette kezdetét. A Szlovák Köztársaság Alkotmányában a demokratikus államformát vallja sajátjának. A szuverenitás és az államhatalom egyedüli hordozója a nép. A Szlovák Köztársaság jogállam, melyet a törvény kötelez. Kötelességet csak törvény alapján lehet kiróni, az állami szervek csak törvény alapján járhatnak el. Az állam nem kötődik semmilyen ideológiához, bár az egyház az államtól nincs elválasztva. Az alkotmány, amely elsősorban az osztrák-német mintát követi, tartalmazza az Európában elfogadott és elismert természetes alapjogok és szabadságok katalógusát. Az alapvető emberi jogokat és szabadságokat a ratifikált és a törvénytárban kihirdetett nemzetközi szerződések is garantálják azzal, hogy azok előnyben részesülnek a hazai törvényekkel szemben. Ugyanakkor a Szlovák Köztársaság Alkotmányát a nemzeti elv hangsúlyozása is jellemzi, hiszen preambuluma a „Mi, a szlovák nemzet...” szavakkal kezdődik. Az alkotmány a szlovák nyelvet az államnyelv rangjára emelte, egyúttal a kisebbségi nyelvek használatáról külön törvény elfogadását feltételezte, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak szabályozását átvette az Alapvető jogok és szabadságjogok chartájából, amely nem lett hatályon kívül helyezve. A Szlovák Köztársaság politikai rendszere több párt és mozgalom rendszerén alapszik. Szlovákia alkotmánya a köztársasági kormányformát rögzíti törvényhozói, végrehajtó és bírói hatalommal a hármas hatalommegosztás elve alapján. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa négy évre választott, százötven tagú egykamarás parlament, amely az ország egyetlen alkotmányozó és törvényhozó szerve. Kizárólagos törvényhozói jogköre a közvetlen demokrácia egyik elemével, a referendummal (népszavazással) is kiegészül. A képviselők nem rendelkeznek imperatív mandátummal, megbízatásukat személyesen látják el lelkiismeretük és meggyőződésük szerint. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának képviselőit általános, egyenlő és közvetlen választások alapján titkos szavazással választ
