Lázár Péter (szerk.): Nagytárkány. II. Nagytárkányi népköltési gyűjtemény (1913-1914) - Lokális és regionális monográfiák 8. (Somorja-Komárom, 2017)
Az 1913-as gyűjtés
105. (45.) 90. (228) Deres a fű, kispej lovam, ne egyél, Inkább engem a rózsámhoz elvigyél! Vigy el engem kispej lovam odáig, Hogy ne fájjon az én szívem sokáig! Ződ fűre szokott a harmat leszállni, Hogy kell tőled kisangyalom megválni? Az elválást nem is nagyon sajnálom, Csak hogy téged szerettelek, azt bánom! 106. (46.) Jaj, de nehéz a szerelmet titkolni, Mint a rózsát tövis közűi kiszedni. Kiszedném én, de megszúrja kezemet, Kit szerettem, az az enyém nem lehet! 107. (47.) Rossz a világ, megirigyli, hogy én téged szeretlek, Hogy én téged ablakidnál lopva-lopva kereslek. Rám parancsolt, hogy én hozzád soha többé ne járjak, Én Istenem, de sok gondja van énrám a világnak! Éccakánkint elpanaszlom az én nehéz bánatom, Kökényszemű, barnafürtű kis kedvesem siratom. Nekivágok a határnak, a viharnak, a szélnek, A faluba egy bánatos csavargóról beszélnek. 108. (48.) Árok is van, gödör is van, Szép jány is van, csúnya is van. Én csak a szépet szeretem, Mer’ a csúnya nem kell nekem! 109. (49.) Hej, gazduram, gazdasszonyom, az egekre kérem! Ezt a kisjányt, barna kisjányt adja ide nékem! Az igaz, hogy szegény vagyok, mint afféle árva, Kelmed se jött hat ökörrel e rongyos világra! 90. (228) 91. (229) 91. (229) 91. (229) 70
