Lázár Péter (szerk.): Nagytárkány. II. Nagytárkányi népköltési gyűjtemény (1913-1914) - Lokális és regionális monográfiák 8. (Somorja-Komárom, 2017)
Az 1913-as gyűjtés
110. (50.) 92. (230) Vót nekem két ökröm, széles, villás szarvú, Címeres két ökör, fejér, mint a hattyú. Csálé Csengő, Bimbó, s az ekét tartottam, Danolt a pacsirta, amikor szántottam. Egyszer csak azt mondják: ki ad többet érte? Ökrömet a törvény elkótyavetyélte. Vót nekem födém is, búzatermő födém, Hullámzó kalászin el-elgyönyörködtem. Szaladt, szaladt, szaladt, egyszer csak ç’maradt, Hítta, hívogatta az adó, a kamat. Nincs mán nekem födém, csak az anyám sírja, Szegény ember sorsát boldog Isten bírja! 111. (51.) Lyuk, lyuk, lyuk, lyuk, lyuk, lyuk, lyuk, lyuk, Lyukas az istállóm teteje. Ki, ki, ki, ki, ki, ki, ki, ki, Kilopták a lovam belőle. Ha kilopták a lovamat, a fakót, a fakót, Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, Nem az a szeretőm, aki vót! 112. (52.) Kertem alatt foly el a Hernád, Közepibe van egy bokor nád. Hajtogatja a víz folyása, Tetszik a babám mosolygása! 113. (53.) Jaj, de csinos kis katlan, Rajta a sok mosatlan. Nincsen, aki felmossa, Hej, alszik, alszik, hej, alszik, alszik, Alszik a gazdasszonya! Nékem olyan asszony kell, Ha beteg is kőjjön fel! Főzze meg a vacsorát, Úgy várja, várja, úgy várja, várja, Az urát! 92. (230) 93. (231) 93. (231) 71
