Lázár Péter (szerk.): Nagytárkány. II. Nagytárkányi népköltési gyűjtemény (1913-1914) - Lokális és regionális monográfiák 8. (Somorja-Komárom, 2017)
Az 1913-as gyűjtés
Kísérj ki rózsám, síromig, Az örök nyugalomig! Vess rám egy-két kapa fődet, Talán megërdemlem tőled! Ü’tess síromra egy fácskát, Vagy pedig egy bokor rózsát, írd fel sírom keresztjére: Itt nyugszik egy hű szerető, Nyugtassa meg a Teremtő! 88. (28.) 85. (223) Falu vëgën van egy kis ház fejérre meszelve, Abba lakik az én rózsám, egy barna menyecske. Szivárvány szín a firhangja, fç’re vonogatja, Amivel a legényeket oda csalogatja. 89. (29.) 85. (223) Édesanyám fia vagyok, haj, haj, haj! Úgy járok, ahogy akarok, haj, haj, haj! Megfogom a kalapomat, Ölelem a galambomat, Megőszül a fejemen a haj, haj, haj. 90. (30.) 85. (223) Ennek a kisjánynak dombon van a háza, Ha az eső esik, lefoly az utcára. Bár dombon ne vóna, hogy ne látnék oda, Hogy az én szívemnek bánatot ne hozna! 91. (31.) 86. (224) Édesanyám, eresszen el a bálba, Kötő nçkül, tiszta fejér ruhába! Tiszta fejér ruha, csak a szeme-szemöldöke fekete, Hej, édesanyám, csak az enyém lehetne! 66
