Lázár Péter (szerk.): Nagytárkány. II. Nagytárkányi népköltési gyűjtemény (1913-1914) - Lokális és regionális monográfiák 8. (Somorja-Komárom, 2017)
Az 1913-as gyűjtés
92. (32.) 86. (224) Jaj, de szépen harangoznak, harangoznak, temetnek,61 A tárkányi, de híres jányok mind gyászba őtöztek, Bárcsak engem temetnének a rózsám mejjére, Hadd hullna rám a rozmaring gyöngyharmatos levele! Édesanyám sokat intett, sokat intett a jóra, Hogy ne menjek, de késő éjjel a faluba. De én aztat meg nem teszem széles világért, (Hogy én este lefeküdjek, meghalok a babámér’) Beteg vagyok, fáj a szívem, meghalok a babámér’. 93. (33.) 86. (224) Tárkány falu szép helyen van, Mer’ a templom középen van. Ott laknak a legszebb jányok a világon, Én is oda fogok menni házasodni a nyáron. 94. (34.) 87. (225) Édesanyám, azt a rozmaringbokrot, Amelyet a régi szeretőm adott, Kösse össze, de tegye vízbe, de pohárba, A szeretőm esküvője napjára! 95. (35.) 87. (225) Pattogatott kukorica, de édes, A tárkányi bíró jánya de kényes! Hogyne volna nagyra a bíró jánya, Szolgabíró öleli a szobába! 96. (36.) 87. (225) Viszi a víz a tokaji hegyet, Közepében az én kedvesemet. Édesanyám, kifogom a párom, Párom nç’kül nem élem világom! 61 Az 1914-es gyűjtésben is szerepel, kottával együtt, lásd 282. 67
