Lázár Péter (szerk.): Nagytárkány. II. Nagytárkányi népköltési gyűjtemény (1913-1914) - Lokális és regionális monográfiák 8. (Somorja-Komárom, 2017)

Az 1913-as gyűjtés

38.

(18.)

48. (186)

Egy, kettő, három, négy,

Hát te, bolond, hová megy?

Megyek a kovácsho’.

Kovács nékem patkót ad,

Patkót adom lovamnak,

Lovam nekem trágyát ad,

Trágyát adom födémnek,

Födém nekem búzát ad,

Búzát adom mónárnak,

Mónár nekem lisztet ad,

Lisztet adom sütőnek,

Sütő nekem cipót ad,

Cipót adom bojtárnak,

Bojtár nekem botot ad,

A bottal úgy elverem a kutyát,

Hogy kivicsërëtja48 a fogát!

Ha a gyerekeknek egyéb szórakozásuk nincs, úgy mulatnak, hogy ilyeneket mondanak recitative.

39.

(19.)

49. (187)

Midőn pedig sóskát akarnak enni, előbb a leveleket összehajtogatják egy kis csomóvá, és úgy kapják be egyszerre; hogy pedig savanyú legyen, ezt mondják el recitálva:

Sóska, domika!

Csűllő alá paripa!49 Olyan posadt legyen,

Mint a papné ecetje;

Még annál is posadtabb,

Hámm, bekapp!

48 vicsërët: vicsorít

49 csűllő: csörlő, a kenderfonal feldolgozásának fából készült eszköze. A szövőszék vetélőjére való fonalat csévélték vele. Paripa: paripa guzsaly, a fonás eszköze. Régies típusú, egy darabból faragott, nem kettévehető szárú vékony botguzsaly.

48