Lázár Péter (szerk.): Nagytárkány. II. Nagytárkányi népköltési gyűjtemény (1913-1914) - Lokális és regionális monográfiák 8. (Somorja-Komárom, 2017)
Az 1913-as gyűjtés
A sztari felel:- Nem lelem a keményen a kelincset! A guba ismét kiszól:- Gyere be, sztari! Mire az felel kintrűl:- Apád vét maradi! A guba harmadszor is hívja:- Gyere be, sztari! Erre a sztari énekelni kezd: Öreg bacsó, itt vagyok, Rettenetes hírt mondok: Az angyalok repülnek, Hegyen-vőgyön lánggal égnek! Az én juhom kurta farkú, Én vagyok az öreg bacsó! Az én juhom legelni fog, Magam krompét sütni fogok! Kiszól a guba még egyszer:- Gyere sztari Betlehembe, ne légy álmos vénségedre! Végre bejön a sztari, és így szól:- Tik csak esztek, isztok, dorbézoltok, az én hetvenhét esztendős, öreg szakállamra nem is gondoltok!? Ha előveszem Dávid nádpálcáját, úgy elverem ingetek ujját, hogy semmi bajotok sem lesz! Hanem inkább, Fedor pajtás, ënekçjjünk egyet vigadozásunkra! Ekkor mind a négyen leguggolnak a fődre és énekelnek: Ha valaki vígan él, vígan él A juhász éppen úgy él! Az erdőbe, a mezőbe, Midőn őrzi juhait, Vigan éli napjait, Az erdőbe, a mezőbe! Biz’ senkivel nem cserél, nem cserél, Búsul-vígad, mendegél! Mikor ezt elénekelték, akkor a botot leteszik, és arra ülnek. Ismét éneklik az előbbi dalt egy kis változtatással. Midőn a „Busúl-vígad, mendegélt” éneklik, egyszerre felállnak, és körüljárva csörgetik a botjukra kötött csengőt-csörgőt, és tovább énekelnek: Sétál, dudál, furulyái, Billeg-ballag, meg-megáll! Most mindnyájan megállnak és a sztari így szól:- Mán egy fertály ződre, feküdj, guba, a fődre! 26
