Lázár Péter (szerk.): Nagytárkány. II. Nagytárkányi népköltési gyűjtemény (1913-1914) - Lokális és regionális monográfiák 8. (Somorja-Komárom, 2017)
Az 1914-es gyűjtés
355. (76.) 30. Két nyárfa közt felsütött a hödvilág, Barna legény abba fűsüli118 magát. Göndör haját kétfelé fújja a szél, Várjál babám, majd eszedbe jutok még! 356. (77.) 31. Búra, búra, búbánatra születtem, Nem is édesanyám nevelt fel engem. Mostoha volt hozzám ez a világ is, Száraz ágon elhervad a virág is! 357. (78.) 31. Zöldre van a, zöldre van a rácsos kapu festve, Oda járok minden szombat este, Kisangyalom, nem győztelek várni, Be kellett, a be kellett a rácsos kaput zárni! Kiesett a, kiesett a szivar a zsebemből, Kitagadott rózsám a szívébűi. Kitagadott azér vagyok árva, Ja de szépen muzsikálnak Tárkány falujába. 358. (79.) 31. Szegény vagyok, szegénynek születtem, De a rózsám igazán szerettem. Az irigyek eltiltották tőlem, Most lett szegény igazán belőlem. 359. (80.) 32. Nem vagyok szép, csak a szemem fekete, Nem vagyok én az erdőbe remete. Sem remete, se a fának levele, Nincs szeretőm, kerétek még az este! 118 Lázár Péter megjegyzése: fésüli 139
