Lázár Péter (szerk.): Nagytárkány. II. Nagytárkányi népköltési gyűjtemény (1913-1914) - Lokális és regionális monográfiák 8. (Somorja-Komárom, 2017)
Az 1914-es gyűjtés
289. (10.) 10. Sokat hajtottam a Tiszán a szájat, De sok kisjány kiátja, hogy megájjak. Sebes a víz, hej, nem lehet kikötni, De sok betyár nevet el kell visçni! 290. (11.) Mán te kisjány, meg nem tagadhatod, Hogy az este nem vötam nálatok, Bizonyítja nyalka csizsmám sarka, Ott a helye a konyhaajtóba. 291. (12.) Adjon Isten, édesanyám, jó estét! Hoztam kendnek egy szép barna menyecskét, De nem azér hoztam, hogy én szeressem, Szegény vagyok, gazdagságot keresem! 292. (13.) Szánt az ökör, recseg-ropog a járom, Kemény a főd a tárkányi határon. Olyan kemény, a vaseke se járja, Minden jánynak recece, legszebb az ő babája! 293. (14.) Nincsen csillag, mind lehullott a földre, Nincs szeretőm, mind çhagyott örökre. Lesz még csillag, páros csillag az égen, Lesz szeretőm nékem még tán e héten! 294. (15.) Elmegyek én, nem maradok e tájon, Hogy a szívem a rózsámér ne fájjon! Messzi mentél, kisanygyalom, szép szentem, Nem hittem vón, eddig tart a szerelem! 10. 10. 10. 11. 11. 125
