Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
két, 16 hold szántóföldet, 8 hold rétet, ami összesen 25 holdat tett ki. „A Méltóságos cs. Kir. Országos Földtehermentesítési Bizottmány megállapítása szerint Alsó-Szeliben levő 118 4/8 sessiók úrbéri állománya e szerint 1200 nőies holdakban öszvesen teszen 2 962 holdat 600 □ öl. Bírnak pedig Alsó-Széli Jobbágygazdák az alsó és felső határban, az Irtásokon kívül öszvesen 3 399 h. 1123 aöl. Bírnak tehát az úrbéri illetőségen fölül 437 holdat 523 nőiét.”366 Ezt az úrbéri illetőségen felül bírt maradványföld-mennyiséget a jobbágyok holdanként 28 forintért, éves részletekben három év alatt megvehették. Gróf Pálffy János azonban az összesen 12 248 forint és 20 dénár összegre visszamenőleg 1848. április 1-től 5 százalékos kamat megfizetését is kérte. Az gazdák azonban a kamatok megfizetését elutasították és bírósághoz fordultak.367 Egyezség született az utak kijelölése terén és abban is, hogy a zsellérek összes legelői illetőségét a felső határban adják ki. Ami a többi gazda birtokának tagosítását illeti, arról további egyezkedést helyezett kilátásba a jegyzőkönyv. „A községi birtokosok két határban kihasítandó birtok tagjainak száma, s azoknak helyisége iránt időközben magok között fognak egyezkedni.”366 Az alsóhatári részre nézve számos fontos egyezség született. Ilyen az, amely arról szólt, hogy a jobbágyok a legelőt egy tagban hasítják ki mindkét határrészben, és a jobbágyok közös használatában marad. Ezt az is szükségessé tette, mivel: „...az egyezkedő gazdák a felső határban a legelői járandóságnak 2/3dát már kikapván azt szántóföldekké alakították, ennek következtében az alsó határbani legelői járandóságukat úgy ennek környezetében fekvő kopár réteket a marha tenyésztés tekintetéből közös legeltetési használatukra meghagyák.”369 Továbbá: „Alsó határban minden gazdának a birtoka fog három darabban az akol helyeken kívül kihasittatni olly formán, hogy annak is akinek eddig akla nem volt a kert alatti XVIII-ik dűlőben birtokbani betudás mellett egy akolhely fog kiadatni.”370 Az akol tehát fontos tartozéka volt a parasztgazdaságnak, szerepe az állattartásban pótolhatatlan volt, több gazdának az útbérrendezés után mértek akolhelyet az alsó határban. Néhány kérdés még a fent megszületett egyezségek után is nyitva maradt, illetve per tárgyává vált, ennek ellenére a legfontosabb megtörtént. Az alsóhatári részen a következőképpen oszlottak meg a tulajdonviszonyok művelési ágak szerint: a volt úrbéres jobbágyok összesen birtokoltak a telek után 6 hold 286 négyszögölnyi akolhelyet, amely a belső telekhez tartozott, 1625 hold rétet, 286 hold 621 négyszögöl szántóföldet, 58 hold 1025 négyszögöl „nádas rétet” és 124 hold 315 négyszögöl erdőt. Az egyezség alapján ezeken kívül kellett kifizetniük 313 hold és 208 négyszögöl maradványföldet. Tehát a maradványföldek több mint 70 százaléka ezen a falutól távoli, mocsaras részen feküdt. Gróf Pálffy János az alsóhatárban birtokolt 301 négyszögöl belső telket az akiok közt (ezen állt az italmérésre szolgáló épület), 211 hold 330 négyszögöl rétet, 18 hold 186 négyszögöl szántóföldet, mintegy két és fél hold nádast és 5 hold erdőt. A község rendelkezett itt még 118 holdnyi réttel, és kisebb birtokai voltak a templomnak, iskolának, jegyzőnek stb. Az úrbéres közlegelőből 523 hold 1105 négyszögöl jutott az alsó határra.371 366Uo. 54. p. 367Uo. 56. p. 368Uo. 60. p. 369Uo. 139. p. 370Uo. 44. p. 371Uo. 165-169. p. 91
