Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Táj és népesség
at. Az italmérésnél kötelesek voltak az uradalom központjából bort, pálinkát és sört hozni és azt árulni, hogy a földesúrnak 20 aranyat tudjanak kifizetni. A falu területén való szabad halfogásért friss hallal szolgáltak, 160 darab halat kellett adniuk a püspök asztalára. A káposztatermelés után 1000 fej káposztát szolgáltattak be.229 A negyediek, a szomszédos farkasdiakhoz hasonlóan, már a 17. században hajókkal szállították a zöldséget a Vágón más településekre. A zöldséget gabonára cserélték, így biztosítani tudták a család számára a kenyeret. 1767 és 1774 között került sor a Mária Terézia-féle úrbérrendezésre, amelynek célja a jobbágyság és a földesurak viszonyának egységes rendezése és részletekbe menő szabályozása volt, mivel az egyes uradalmakban a jobbágykötelességek nagyon eltérőek voltak. Ekkorra már nagyrészt befejeződtek területünkön a telepítések. A kuriális községek kimaradtak az úrbérrendezésből, a vizsgált községek közül ezek a következők: Ekel, Nemesbogya, Nemeslak és Nemesócsa. Ismeretlen okból hiányzik Túriszakállas, valamint Keszegfalva.230 A rendezés során az első teendő volt, hogy minden helységben feljegyezzék a jobbágyoknak az ún. kilenc kérdőpontra eskü alatt adott válaszait, amelyekből megállapítható, hogy a rendezést megelőzően milyen volt az illető helységben a jobbágyok helyzete. Gútán azt vallották, hogy cenzus címén 800 rajnai forintokat fizetnek, továbbá „semminémő Föld Termisibűl kilenczedet soha nem adtak sőtt az Tizedet sem adyák in natura, hanem aztat a föilebb irt censuson kévői 300 Rh fjorintokkja/ megh váltani szoktak." A robottal kapcsolatban azt válaszolják, csupán az uraság kocsmájába tartoznak bort, pálinkát, sört fuvarozni Esztergomból vagy Perbetérői, amely fuvarok egy évben „az egész városnak cir. 230 napi négy marhaju szekerezisekbe telik. ” Egész helyes gazdának 8 pozsonyi mérő szántóföldje van, rétje pedig 30 „Ember vago a' kinis megteremhet... 15 Szekér széna...”. A válaszadók a mezőváros lakóit szabadköltözésűeknek mondják, nem tartják magukat örökös jobbágyoknak.231 A kérdőpontokra adott válaszokat össze tudjuk vetni más korabeli dokumentumokkal. A gútaiak által az érsekségnek fizetett teljes összegről 1768-ból is rendelkezünk kimutatással.232 Ez alapján az összegek rajnai forintban a következők voltak: 800 cenzus címén, 300 „dezma redemptio”, 120 a mészárszéktől, malmokért 20, halászvizektől 250, révtől 200. A legnagyobb összeget azonban a bérelt pusztákért fizették, 1640 forintot. Összesen 3330 forintot fizettek a tiszttartónak október 31-én. Feltűnő, hogy a kérdőpontokra adott válaszokban a jobbágyok meg sem említették a környező pusztákat és a puszták árendálását, holott az érsekségnek fizetett összegnek csaknem felét tette ki a bérleti díj nagysága. A pusztákon volt a gazdák által használt szántóföld nagyobb része is. Gútán az úrbérrendezés során a jobbágyok telkeit a belső határban mérték ki, a puszták a rendezés után is az érsekség tulajdonában maradtak. A pusztákat a rendezés nem érintette, nem kerültek a gútaiak telki állományába.233 Sőt, a 18. század végén Ógútát, majd Bálványszakállas magasabban fekvő részét az érsekség saját kezelésébe vette. 229 Novák: A 17. századtól... In Izsák (szerk): i. m. 30-31. p. 230 Keszegfalva az 1773-as helységnévtárban sem szerepel, holott ekkor már újratelepült és 1763-tól plébániája is volt. 231 EPL Archívum Juridico-Oeconomicum E/65 232 EPL Jogügyigazgatási és Gazdasági Levéltár. Guttai uradalom iratai (a továbbiakban EPL GUI). Jelzet nélkül. 233 Az úrbérrendezés során Kalocsán, mivel a belső határ szűk volt és nem tudták a szaporodó lakosságot földdel ellátni, a korábban a kalocsai érsekségtől árendált puszták földjét számították be a kalocsai jobbágyok telki illetőségébe. Itt a puszták elvesztették bérelt jellegüket, úrbéres földdé váltak. Bárth János: A kalocsai szállások településnéprajza. Kalocsa, 1975, 47. p. 54
