Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Táj és népesség
mivel így ír a Szigeti járásról: „Amikor itt jártunk, mi magunk sem kívántunk egyebet, mint hogy minél előbb kikerüljünk erről a tájékról. Mert hol az áradások, hol az elöntések rémképe, hol pedig a hullámok veszedelme töltött el. Lépten-nyomon elsüllyedt a kocsi, csónakokon kellett vinni. Akik pedig kivergődtek a bajokból, és meg akartak pihenni, azokat szúnyogok gyötörték makacsul. Csodálkoztunk, hogy mégis lehetnek olyanok, akik ilyen fáradságos és örök nyomorúságoknak kitett tájon kívánnak lakni.”223 A községek leírása rövid, és viszonylag kevés információt tartalmaz a gazdálkodás és életmód szempontjából. Érdekes azonban a nemesi falvakról tett megjegyzése. Az ócsaiakról azt írja, hogy „...ha nemesek is, paraszti módon élnek, mint az ekeliek is, pedig ők is élen jártak katonai vitézség tekintetében a török háborúkban.”224 Alsószeli község a 17. század elején a Pálffy-család kezébe került, és feudalizmus végéig annak birtokában maradt.225 1722-ben a szentgyörgyi uradalomból lecsatolták az uradalom központjától távoli helységeket, ezekből alakították ki az alsónyárasdi uradalmat. Az új uradalom mindvégiga szentgyörgyi uradalom része maradt, csak önálló gazdasági egységet képezett, önálló irányítással, mely közvetlenül a Pálffy-birtokok igazgatóságának volt alárendelve. Az alsónyárasdi uradalomhoz tartozott ezután Alsószeli község is.226 Az új nyárasdi uradalom első önálló urbáriuma 1724-ből maradt fenn. Ennek adatai szerint Alsószeliben 12 fél- és 24 negyedtelkes jobbágyon kívül 12 házas zsellér élt. A földesúrnak az egész község cenzusként Szent Mihály-napkor 3 forint 20 dénárt, karácsonykor szintén 3 forint 20 dénárt fizetett. Az 1724-es összeírásban szereplő természetbeni szolgáltatások csaknem teljesen megegyeznek az 1617. évi urbárium adataival.227 Az 1738. évi adóösszeírás szerint Alsószeliben 62 telkes jobbágy és 15 háznélküli zsellér család élt. A földeket kettős vetésforgóban művelték. A jobbágygazdaságokban összesen 123 ökröt, 100 lovat, 113 tehenet és 54 borjút tartottak. 30 pozsonyi mérős kenderföldjük is volt, és káposztáskertjeikben 6200 fej káposzta termett. Az állatok számára kellő nagyságú legelőik voltak, sőt, felesleges rétekkel is rendelkeztek. A Szigeti-rétnek nevezett részt 3-4 évre 500 forintért a nádszegieknek adták bérbe. Mezőgazdasági terményfeleslegüket a nagyszombati és a komáromi piacon értékesítették. A lakosok panaszkodtak a gyakori árvizekre, amelyek elárasztották szántóföldjeiket és legelőiket.228 Az idézett adóösszeírásból témánk szempontjából a szigeti rétek bérbeadásával foglalkozó megjegyzés érdemel külön figyelmet. Az alsóhatári részen, a Feketevízen túli, a nádszegi és nyárasdi határ mellett fekvő területet nevezték Szigetnek, és ez a rész még a 20. század első felében is rét és legelő volt. Minden bizonnyal ezt a területet, amely a legtávolabb feküdt Alsószelitől, adták bérbe a közeli Nádszeg gazdáinak. Negyed továbbra is a nyitrai püspök birtoka volt. Az 1736-ban készült úrbéri összeírás szerint 45 jobbágy, 36 házas zsellér és 11 házatlan zsellér lakott itt. Az összeírás szerint a negyedi parasztok a Vág gyakori áradása miatt nem rendelkeztek telkükhöz tartozó nagyobb földterülettel, átlag csak egy kertnek használt földterületük volt. Ehhez mintegy két kaszálóra való rét tartozott. A falu közösen fizetett a földesúrnak a kötelező munka megváltásáért lOOarany-223 Bél: i. m. 142. p. 224 Uo. 243. p. 225 Sedlák R: i.m. 20-21. p. 226 Uo. 22. p. 227 Uo. 22. p. 228 Uo. 23. p. 53
