Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Táj és népesség
A fentiekből az tűnik ki, hogy legnagyobb jövedelmük a szakácsiaknak a halászatból, elsősorban a vizahalászatból származott. A szál hal alatt kötélre fogott nagy halakat, vizákat kell érteni. Alsószelit Serédy Gáspár birtokolta, akit I. Ferdinánd király 1559-ben kelt adománylevele megerősített birtokában. A falut a szentgyörgyi várhoz és uradalomhoz tartozónak mondja az okirat. A 33 telkes jobbágy közül négy egész telkes, a többi féltelkes volt. 1601- ben az alsószeli határban hat halastó volt, és a Dudvágon hídvámot szedtek. 1612-ben 12 féltelkes és 36 negyedtelkes jobbágy, valamint 11 zsellércsalád élt itt. A bazini és a szentgyörgyi uradalmak 1617. évi urbáriuma jó képet nyújt az alsószeli jobbágyok gazdasági és szociális helyzetéről. 12 féltelkes, 30 negyedtelkes jobbágy lakta a falut, a 11 zsellértelekből egy volt elhagyott. Szent Mihály napján az egész község 3 forint 20 dénárt, majd karácsonykor újból 3 forint 20 dénárt, összesen tehát 6 forint 40 dénárt fizetett a szentgyörgyi uradalom urának. A természetbeni szolgáltatások a következők voltak: húsvétkor minden egyes egész jobbágytelek (két féltelek, vagy négy negyedtelek együtt) 24 tojást, majd Szent György-napkor 1 kappant, vagy helyette 12 dénárt, 7 sajtot vagy 6 dénárt, 1 cipót vagy 2 dénárt adott. Szent Mihály napján újból a már említett mennyiséget adták. Karácsonykor az egész községtől egy borjú vagy 1 forint és 60 dénár járt a földesúrnak. Évente összesen 394 tojást vagy 1 forint 31,5 dénárt, 29,5 kappant vagy 3 forint 54 dénárt, 29,5 icce vajat vagy 1 forint 77 dénárt, 29,5 kenyeret vagy helyette 59 dénárt adtak. Egy egész jobbágytelekre 8 zsellért számoltak, és ezek a fent említett természetbeni szolgáltatásokat szintén arányosan fizették. A földesúrnak további jövedelme származott a hídvámból; a Dudvágon levő malmot 60 nagyszombati mérő búzáért bérelte a molnár. A földesúr 100 kaszás rétjét a jobbágyok évente robotban kaszálták, és a rajta termett 50 öl szénát kötelesek voltak a megszárítani és kazlakba rakni.152 Negyedről 1626-ból maradt fenn részletes urbárium, ez alapján a földesurának a falu az adót közösen fizette Szent György és Szent Mihály ünnepén, összesen 15-15 aranyat. A fuvart is pénzben váltották meg a negyediek, földesuruknak 4 alkalommal 10-10 aranyat, vagyis összesen 40 aranyat fizettek. A kocsma használatáért további 50 aranyat fizettek. A falu tehát viszonylag szabadon gazdálkodhatott, a földesúri szolgáltatásokat elsősorban pénzben váltotta meg. A faluban 10 halastó volt, ebből több ünnepre kötelesek voltak 40-40 friss halat adni. A Negyedre későbbiekben oly jellemző zöldségtermesztés már ekkor is széles körben elterjedt, erről tanúskodik, hogy Szent Márton-napra kötelesek voltak 1000 fej káposztát vinni földesuruknak.153 A Császtától nyugatra eső csallóközi területek szenvedtek a töröktől a legkevesebbet, de 1529-ben itt is több falu elpusztult. Komárom megye tartósan pusztává vált dunántúli részeiről sokan a Csallóközbe menekültek, ezért itt megnövekedett a nemesek száma, a legtöbbjük egytelkes, kuriális nemes. A kuriális nemeseken kívül prédiális (praediális), papi nemesek is éltek a Csallóközben. Érsekiéi központtal nyolc pusztán, illetve faluban, közös szervezetbe, az érsekiéli papi nemesi székbe összefogva éltek az esztergomi érsek 152 Sedlák F.: i. m. 20-21. p. 153 Décsi-Novák: i. m. 18-19. p. Az összegek valós értékének megítéléshez néhány korabeli termék árát adom meg. A 16. század közepén a lovak ára 5-7 ft, a marháé legalább 5 ft. Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén. Budapest, 1990, 27. p. Gyulai Rudolf munkája alapján 1553-ban egy mérő búza 1 ft 50 dénár, 1585-ben két ökör 11 ft, 1617-ben egy bárány 1 ft, 1692-ben egy metszeni való borjú 3.50 ft. Gyulai: i. m. 121-122, p. 38
