Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Táj és népesség
nemesei. Füss központtal főapáti széket alkottak a pannonhalmi főapát prédialistái. Érsekújvár 1663-ban történt elfoglalása után ez a vidék is jobban ki volt téve törökök zaklatásának, a háború átcsapott erre a vidékre is.154 A népesség számáról, a háborús pusztítás mértékéről kevés számszerű adat áll rendelkezésre a 16. század második feléből. A legmegbízhatóbbnak az 1598-ban végrehajtott országos házösszeírás tűnik, amelyben sajnos Komárom megyének csak az északi része szerepel, az is töredékesen.155 A Komárom megyei falvak száma, népessége, gazdasági ereje vonatkozásában a kevésbé megbízható portaösszeírások adnak némi támpontot. A porta fogalma, az általa takart házak, családok száma ugyanis időben változott, egyre növekedett.156 A portaösszeírások nagyrészt a jobbágynépességről tartalmaznak adatokat, egyes rétegeket, mint a nemeseket, zselléreket, pásztorokat, kézműveseket, valamint a földesúri birtokon gazdálkodó népességet mellőzik. Mentesek voltak az adófizetés alól azok a jobbágyok, akiknek vagyona a 6 forintot nem érte el. A porták száma inkább a falvak adófizető-képességéről ad némi útmutatást, mintsem a lakosság valós számáról. A Csallóközi járás és Komárom város adóösszeírásainak összesített adatai a török hódoltság idején a következőképen alakultak: 1549-ben 10 nemes, 17 vegyes és 19 jobbágyhelység volt a járásban, 73 nemes családfőt és 319 portát írtak össze. 1604-ben 11 nemes, 5 vegyes és 7 jobbágyhelység került összeírásra, valamint 50 nemes családfőt említenek. Ezúttal a házakat számolták meg, 208 volt belőlük, de ez bizonyára csak az adót fizető jobbágyok házainak a száma. 1669-ben 6 lakott és 6 kiváltságos helység mellett 4 puszta helységet találtak, a porták száma mindössze 20.157 Az 1549. évi 32 megyére kiterjedt rovásadójegyzékből a területünkre vonatkozó adatokat az 1. táblázatban foglaltam össze. A 16. század közepén portánként 3-as családfőszámot tekintenek átlagosnak; hozzáadva az adó alól felmentett egységek (zsellérek, szegények,158 új telepesek, egyéb159) családfőszámát, és figyelembe véve a hagyományos 5- ös csaiádlélekszámot, megkapjuk falunként a feltételezhető népességállományt.160 A felvételből kimaradtak az egytelkes nemesek helységei. Ezek közül a területünkre estek Komárom megyében a következők: Lak, Nemesbogya, Markháza, Kistany és Nemesócsa egy része. 154 Edelényi-Szabó: i. m. 2-4. p. 155 Az összeírást a Habsburgok kezén lévő területeken végezték el, a királyi adó kivetését szolgálta. Házanként 1 Vi forintot kellett fizetni, amelyből egy forintot a ház tulajdonosa, 50 dénárt pedig a földesurak fizettek. A Pozsony megyei összeírásban szerepel Alsószeli község 58 házzal (ebből 7 mentesített volt az adó alól), amely ekkor lllésházy István birtoka volt. Az egy házra eső lakosok számát hat főre becsülve a lakosság létszáma 350-360 lehetett. Negyeden, amely a nyitrai püspök birtoka volt, 54 házat írtak össze, tehát szintén meglepően népes településnek számított a 16. század végén. Dávid Zoltán: Az 1598. évi házösszeírás. Budapest, 2001. 156 Az 1494-1495. évi portát Szabó István két háztartással tartotta egyenlőnek. Szabó István: Magyarország népessége az 1330-as és az 1526-os évek között. In Kovacsics József (szerk.): Magyarország történeti demográfiája. Budapest, 1963, 63-113. p. Az 1598. évi összeírás éppen tízszer annyi házat tüntetett föl, mint amennyi portát 1596-ban összeszámláltak. Dávid: i. m. 4. p. 157 Edelényi-Szabó: i. m. I. sz. táblázat. Gyulai: i. m. 8-13. p. 158 A „szegények" rovatban azok szerepeltek, akik javainak értéke nem haladta meg a 6 forintot. Maksay: i. m. 68. p. 159 Az „egyéb” kategóriában elsősorban a falusi bírók szerepelnek. 160 Maksay: i. m. 56-64. p. 39
