Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Táj és népesség
A mezővárosok száma a 15. század derekán ugrásszerűen megnőtt Magyarországon. Ennek egyik oka a magyar városhálózat fejletlensége, a kereskedővárosok gyér száma volt a középkor végén. A vidékünkön Komárom csak 1745-ben lett szabad királyi várossá. Az egyes földesurak uradalmi központjaiknak igyekeztek mezővárosi rangot, ezzel együtt vásártartási jogot szerezni. A gondosan kiválasztott, mezővárosi előjogokat szerzett falvak általában révek közelében voltak. A mezővárosok bizonyos kiváltságokkal rendelkeztek. Ezek közül talán a legfontosabb volt, hogy a földesúri szolgáltatásaikat pénzben, egy összegben, cenzusfizetéssel váltották meg, és a földesúrnak nem kellett jobbágytelkenként beszedni azokat. Kiváltságaik közé tartozott a városi önkormányzat létrehozása, kisebb ügyekben saját igazságszolgáltatási hatalommal is rendelkeztek.132 Gutát 1551- ben említik először mezővárosként. Négy országos vásár tartását engedélyezik számára, és lakói mentesek voltak a vám-, harmincad- és révpénzfizetéstől.133 Gúta mellett, amely az érseki uradalom egyik központja volt Komárom megyében, Naszvadot is többször oppidumnak, mezővárosnak nevezik a 16. századi urbáriumok. A török hódítók először 1529-ben hatoltak be a területre, amikor Szulejmán szultán 200 ezres serege Buda, majd Esztergom bevétele után Komáromnál átkelt a Dunán és Bécs ellen vonult. Ekkor több település a Csallóközben is elpusztult, de a legnagyobb csapás Komárom megye dunántúli részét érte, ahol alig maradt lakott település. Komárom német helyőrsége a török hadak megérkezése előtt elhagyta és felgyújtotta a várat.134 A második pusztító hadjárat 1543-ban volt, amikor elesett Esztergom és Székesfehérvár. Ezt követően Győr, Komárom és az ebben az időben épült Érsekújvár135 magyar végvárak lettek. A várakat a császáriak igyekeztek megerősíteni, a munkálatokat elsősorban olasz építőmesterek irányították. A végvárrendszer kiépítéséhez a környék jobbágyainak ingyenmunkáját vették igénybe.136 A két végvári határvonal közé eső terület, tehát területünk jelentős része, egészen 1688-ig (Esztergom és Székesfehérvár felszabadulásáig) szinte szünet nélküli harcok színtere lett, melyek során Tata vára másfélszáz év alatt kilencszer került török kézre. 1594-ben a törökök Győrt is elfoglalták, és 1598-ig tartották. Esztergom 1595-től 1605-ig a császáriak kezén volt. Komáromot 1529-ben a császáriak visszavették a töröktől, és I. Ferdinánd császár az 1540-es években megerősítette a várat. A vár sikeresen ellenállt a törökök 1555-ös és 1594-es ostromának is. 1663-ban Érsekújvár is elesett, és török kézen volt 1685-ig. Az örökös háborúk közepette a vidék egy része, különösen a Dunától délre eső terület, lakatlanná vált. Komárom megye jelentős része hódolt területté vált, csak a csallóközi, a Duna és a Császta közti része nem lett tartósan hódolt terület, bár a török ezt a területet is többször elfoglalta. A hódolt terület régi népessége nagyrészt elpusztult, falvak sora vált tartósan vagy ideiglenesen lakatlanná. A földesurak többször próbálták újra telepíteni a 132 Fügedi: Mezővárosaink kialakulása... In Fügedi: Kolduló barátok... 336-363. p. 133 VS0 II. 42-43. p. 134 Gyulai: i. m. 53. p. 135 Érsekújvár Komárom és Nyitra megye határán, részben az előző megyéhez tartozó Lék, Guruk és Gug, valamint a Nyitra megyei Nyárhíd községek határában épült fel. Először palánkvárat emeltek itt 1550 körül, majd 1573 és 1580 között olasz építőmesterek tervei alapján kőből és téglából erős várat építettek. A vár a reneszánsz erődépítés csúcsteljesítményének számított. A 16. században Érsekújvárt is Komárom megyéhez számították. 136 A jobbágyok várépítési ingyen munkájáról az 1557. évi VI. te. rendelkezett. L. Sinkovics István (szerk.): Magyar történeti szöveggyűjtemény ll/l 1526-1790. Budapest, 1968, 98-101. p. Lásd még Kopöan, Vojtech - Krajčovičová, Klára: Slovensko v tieni polmesiaca. Martin, 1983. 34
